Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Kránitz Mihály: Kelet és Nyugat testvéri közelségben - Ferenc pápa és Kirill pátriárka találkozása Kubában
Kelet és Nyugat testvéri közelségben KRANITZ MIHÁLY A katolikus—ortodox párbeszéd a kezdeti fejlődés után egy, az uniatizmussal és az ortodox egyházzal való teljes közösség kereséséről szóló megbeszélések után elakadt. Az úgynevezett Balamandi nyilatkozat (1993. június, Libanon) következtében évekre megszűnt a római katolikus és az ortodox egyház teológiai párbeszéde.7 A rendszeres párbeszédsorozat ezt követően 2000-ben az egyesült államokbeli Emmitsburgben indult el Balamand után, ahol ugyan záró nyilatkozat nem született, de ezután folytatódhattak a teológiai megbeszélések. 2003-ban Rómában a pápai primátusról gondolkodott együtt a két egyház, majd 2006-ban Belgrádban, 2007-ben Ravennában, 2008-ban Krétán, 2009-ben pedig Cipruson találkoztak a katolikus és az ortodox teológusok. A ravennai találkozó óta azonban (2007) az ortodox egyházak belső problémái miatt az orosz teológusok nem vettek részt az összejöveteleken, és első alkalommal csak 2009-ben voltak ismét jelen a tanácskozásokon. Megtorpanásokkal ugyan, de ezek a megbeszélések is elősegítették Ferenc pápa és Kirill pátriárka találkozójának a megvalósulását. AZ EGYHÁZFŐK TÖRTÉNELMI TALÁLKOZÓJA Ilyen előzmények után több kísérlet történt a pápának az immár legnagyobb létszámú ortodox egyház vezetőjével történő találkozás megvalósítására. Korábban több helyszínt is megjelöltek, amely megfelelt volna a római pápa és a moszkvai pátriárka találkozójának. II. János Pál pápa idején nagyon valóságosnak tűnt a II. Alekszijjel való találkozó, először Pannonhalmán, mely az 1054-es egyházszakadás előtt, tehát még a kelet-nyugati egység idején jött létre, s amely fennállásának ezredik évfordulóját is ünnepelte. A találkozó időpontja 1996 szeptembere lett volna Pannonhalmán, amikor II. János Pál pápa második magyarországi apostoli látogatását tartotta, melyre az orosz pátriárka is készült. O ugyanis 1994 márciusában már járt Magyarországon, felkereste Pannonhalmát is, és megfelelőnek tartotta a helyszínt, de nem rajta múlt a tervezett találkozó elmaradása, mert ez a szent szinódus döntése következtében alakult így. Ezután 1997-ben is megkezdték az előkészületeket a pápa és a pátriárka közötti ökumenikus találkozóra az ausztriai Heiligenkreuz ősi ciszterci kolostorába, de ez is meghiúsult. A több hónapos előkészítést követően mindkét fél készségesnek mutatkozott a havannai tranzitváróban az egész világ figyelmét megmozgató egyháztörténelmi találkozóra. A helyszín egyik fél számára sem volt kellemetlen vagy sértő, és egyfajta misszióként is értelmezhető volt, mert a találkozó egy egyházellenes országban valósult meg. A testvén átölelés egy nagyon összetett és gyakran szétszakított világban azt is jelentette, hogy a keresztények képesek az összefogásra. A keleti rítusú keresztények esetében a mintegy 165 millió hívőt képviselő orosz ortodox hívek száma meghatározó a világszerte mintegy 250 millió ortodox hívő között. künk »a fölkelő Nap« (Lk 1,78), a mi Urunk, Jézus Krisztus, akihez minden keresztény fohászkodik, mint az ember Megváltójához és a világ reménységéhez. Ez a Világosság ihlette elődömnek, XIII. Leó pápának az Orientalium dignitas, a »Keletiek méltósága« apostoli levelét, amellyel ő az egész egyház számára meg akarta védeni a keleti hagyományok jelentőségét.” 7 A Balamandi nyilatkozat fordítását lásd: Kránitz, M., Az egyház. Alapvető hittan III, Szent István Társulat, Budapest 1999, 248—257. A dokumentum 35. pontja ugyanakkor kifejti, hogy „a jövő szempontjából kizárva minden prozelitizmust és a katolikusok minden hódító törekvését az Ortodox Egyház kárára, a bizottság reméli, hogy elhárította azt az akadályt, mely néhány autokefál egyházat arra késztetett, hogy felfüggessze részvételét a teológiái párbeszédben, így az Ortodox Egyház teljesen jelen lesz majd az oly szerencsésen megkezdett teológiai munka folytatására” (uo. 257.). 43
