Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Dolhai Lajos: Gál Ferenc szentségtana
DOLHAILAJOS Gál Ferenc szentségtana kezelését illetően - egy kalap alá veszi mind a hét szentséget”.23 így állt elő az a látszat, mintha mind a hét szentség különbség nélkül ugyanabban az értelemben lenne szentség, és mintha a szentségek „történelmi fejlődés” nélkül egyszerre készen álltak volna előttünk. Ugyanis minden szentség más. Mindegyiknek megvan a maga eredete, fejlődése és sajátos története. Gál Ferenc szentségtanában nincs általános szentségtan. Az egyház kegyelmi élete a szentségekben című fejezetben csak röviden tárgyalja a legalapvetőbb szentségtani alapfogalmakat.24 Leginkább azt hangsúlyozza, hogy az egyházban jóval előbb volt a szentségi élet, s a szentségi élet kialakulását elég későn követte a teológiai reflexió, de az egyházatyák írásai arról tanúskodnak, hogy már a kezdeti időkben is tisztában voltak azzal, hogy az egyházban nem minden liturgikus cselekmény egyformán fontos. Azután a dogmatikus ekkléziológiájában „Beiktatás az egyházba” címszó alatt tárgyalja a keresztény beavatás szentségeit, „Az egyház mint kultuszközösség” című részben fejti ki az eukarisz- tia teológiáját, rámutatván arra, hogy az egyház lényege szerint eukarisztikus közösség. „Az életformák az egyházban” címmel tárgyalja a házasságot és az egyházi rend szentségét. Azután azt is kifejti, hogy az egyház belső életéhez az üdvtörténet jelenlegi fázisában hozzátartozik a bűnbocsánat és a betegek kegyelmi segítsége, mert „az egyház tagjainak élet is állandó küzdelem a kísértéssel és a bűnnel, s állandóa erőfeszítés arra, hogy megmaradjon az erény útján. Isten azonban éppen a csetlő-botló embernek szerzett üdvösséget.”25 c) Gál Ferenc szentségtanának harmadik fő sajátossága, hogy tudatosan szakított a kontroverz, Tridentinum utáni szentségtanokkal, és a mai ember számára akarta érthetővé és elfogadhatóvá tenni a szentségeket. Erre vonatkozóan a legeklatánsabb példa, hogy egészen korszerűen értelmezte a szentségek knsztusi alapításának kérdését. Kijelentette, hogy „nem szükséges, hogy minden egyes szentségről kimutassuk a szó szerinti krisztusi rendelést.”26 Elégséges az, ha rá tudunk mutatni Knsztus szándékára és arra, hogy7 az, amit napjainkban szentségnek mondunk, kezdettől fogva ott volt az egyházban, hiszen az egyházban előbb volt a szentségi élet, és csak később született meg a teológiai reflexió. „Továbbá nem elég utalni arra, hogy az egyházban megvoltak azok a cselekmények, amelyeket ma szentségnek nevezünk, hanem megvolt az, amit ezekben a cselekményekben hittek, hirdettek és tanúsítottak. Vagyis, hogy ezek a szertartások valóban az üdvösség misztériumának kifejezői és eszközei voltak.”27 d) Feltétlenül meg kell még említenünk, hogy Gál Ferenc ökumenikus szemléletmódban fogalmazta meg az egyház hitét, sőt írt egy rövid ökumenikus teológiát is, amelyet sokan nem ismernek, mivel csak a Katolikus Főiskolai Teológiai Jegyzetek között jelent meg.28 Ebben elsősorban olyan kérdéseket tárgyal, amelyek az ökumenikus párbeszédben különleges helyet kapnak, mert a nagy egyházszakadások óta vita tárgyai voltak. A választott témák fele szentségtani jellegű. Világosan rámutat arra, hogy nemcsak a szentségek számában van különbség a katolikus és protestáns egyházak között, hanem arról van szó, hogy más irányból közelít a szentségekhez a protestáns és katolikus teológia. A protestánsok úgy tekintenek a szentségekre, mint Isten igéjének egy sajátos formájára (eine an23 Rahner, K., Kirche und Sakramente, 46. 24 Vő. Gál, F., Dogmatika II, 120—125. 25 Uo. 157. 26 Gál, F., Dogmatika II. 124. 27 Uo. 121. "* Solymos, Sz. — Gál, F., Ökumenizmus, Kát. Teol. Főiskolai Jegyzetek, Budapest 1981, 69—131. TEOLÓGIA 201S/1-2 30
