Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Dolhai Lajos: Gál Ferenc szentségtana
Gál Ferenc szentségtana DOLHAI LAJOS gyelemreméltó számunkra, hogy a kegyelemtan után és az ekkléziológián belül tárgyalja a szentségeket. Annyira beépül a szentségtan az egyháztanba, hogy csak figyelmes elemzés után fedezhetjük fel ezt a klasszikus dogmatikai traktátust. Tudjuk, hogy az egyházról szóló dogmatikai tárgyalás egészen új keletű és ritka, de még nagyobb újdonság az, ha valaki a szentségtant beépíti az ekkléziológiába, és nem elégszik meg csupán a szentségek ekkléziológiai vonatkozásának kifejtésével. Nem nehéz felfedezni, hogy a Gál-dogmatika ebben aj. Feiner és M. Löhrer által szerkesztett Mysterium Salutis című hétkötetes mű módszerét követi, de nem szolgai módon, mert ő külön fejezetben tárgyalja a kegyelemtant, nem úgy, mint ez a német nyelvű, mindnyájunk által ismert dogmatika, amely a zsinat után 1965 és 1973 között jelent meg, és nagyon sok nyelvre lefordították.6 Megcsodálhatjuk, hogy a professzor úr tudományos igényességgel, de röviden, tömören (mindössze 110 oldalon) és érthetően foglalja össze mindazt, amit a neves nyugati teológusok (Semmeroth, Congar, Betz) két 600 oldalas kötetben fejtettek ki.7 * Gál Ferenc hatvankilenc önálló tudományos tanulmányt írt a teológia minden területét érintve, de ezek közül meglepő módon csak hat olyan van, melynek témája a szentségek/ Az ismeretterjesztő tanulmányaiban, illetve az Új Ember cikkeiben csak három olyat találunk, amely a szentségekkel foglalkozik. Az Egyetemi templomban elmondott konferencia beszédeiben is ritkán beszélt a szentségekről.9 Kétségtelen, hogy a szentségtan nem tartozott a professzor úr kedvenc témakörei közé. A legjelentősebbnek A szentségek mint találkozási események című tanulmányt mondhatjuk, amely a Teológiában jelent meg.10 * Ebben világosan rámutat a hagyományos szentség szemlélet megújításának szükségességére, mert az ún. iskolás teológia inkább csak úgy értelmezte a szentségeket, mint a megs.zentelődés tárgyi eszközeit, amelyek vagy megadják, vagy növelik a megszentelő kegyelmet. A szentségek antropológiai, knsztológiai és ekkléziológiai vonatkozásainak kifejtése teljesen hiányzott a Tridentinum utáni szentségtanokból. Edward Schillebeeckx sajátos, újszerű megközelítését11 követve részletesen kifejti, hogy a szentségekben a feltámadt és megdicsőült Krisztussal találkozunk az egyház közösségében. Dogmatikájában is ezt a meglátást hangsúlyozza leginkább, például a következő módon: „A szentségek megértéséhez szükséges az, hogy elfogadjuk a személyes Istent, aki az ember felé fordult, hogy életének részesévé tegye. Ezt a személyes közlést jelekben valósítja meg. A szentségek esetében tehát személyek közötti kapcsolatról van szó, ahol a dolgok, jelek, szavak és tettek fejezik ki az üdvösség rendjébe tartozó folyamatot, s ahol az ember lelkülete és magatartása is kifejeződik. A szentség tehát az Istennel való találkozás lehetősége.”12 13 Más szerzőknél elég ritka, de ő már ebben a tanulmányában rámutat a pneumatológiai dimenzió fontosságára is: „A szentségi jelet a Szentlélekkel is kapcsolatba kell hoznunk, mert hatékonysága csak így magyarázható”1', hiszen O működik az egyház cselekményeiben, hogy azok a megdicsőült Krisztus életét közvetítsék, mint kegyelmet. 6 Mysterium Salutis 1—7 (szerk. Feiner, J. - Löhrer, M.), Benziger Verlag, Zürich, 1965—1973. 7 Vö. IV/1 ésIV/2 kötet: Das Eteilsgeschehen in der Gemeinde. * Vö. Gál Ferenc bibliográfiája, in Fila, B., Teológus az Egyházban, in t eológus az Egyházban. Emlékkönyv Gál Ferenc 80. születésnapja alkalmából (szerk. Fila B. — Erdő P.), Márton Áron, Budapest 1995, 465-472. 9 Vö. A teológus az Egyházban és az Utón a teljességfelé című könyvei. Gál, F., A szentségek mint találkozási események, in Teológia, XXXIV/3 (1990), 133—138. 135. " Schillebeeckx, E., Christus, Sakrament der Gottbegegnung, Grünewald, Mainz 1960. 12 Gál, F. Dogmatika II, 121. 13 Gál, F., A szentségek mint találkozási események, 135. 27
