Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Vincze Krisztián: Gondviselés, szenvedés és üdvösség összefüggése Aquinói Szent Tamás írásaiban
2.5. A szenvedés és a boldogság fogalma Az európai filozófia számára egyértelmű, hogy az emberi lények életükben egyfolytában boldogságuk után törekszenek. Ha keresztényként elismerjük, hogy7 Isten maga a szeretet, akkor nyugodtan feltételezhetjük, hogy a Szentháromság személyei minden ember boldogságát kívánják és vágyják, s éppen erre rendezkedik be az isteni gondviselés. A szenvedések idején viszont az a probléma adódik, hogy e feltételezésünkben elgyengülünk, azaz úgy véljük, hogy Isten nem tesz meg mindent azért, hogy az emberi boldogság tényleg megvalósuljon vagy legalább is előre mozduljon. Jób történetének olvasásakor ráadásul az is kialakulhat benyomásként az emberben, hogy Isten egyenesen szemet huny teremtményének boldogtalansága felett. Tamás szemléletmódjában ez azonban nem így van. Számára azt fontos tisztázni, hogy mit is tekintünk igazán boldogságnak. Ha a 13. sz.-i szent az emberi boldogságot próbálja meg körül írni, akkor azt nem a testi (és lelki) egészségen, nem a testi jóléten keresztül teszi meg, nem is elismertséget vagy hírnevet kapcsol hozzá. A boldogság továbbá nem esik egybe sem a vagyonnal, sem a szerencsével.1'' Tamás szerint ezek ugyanis olyan javak, melyek, ha megosztásra kerülnek, akkor kevesebb lesz belőlük. Ezzel szemben az igazi javak lényegi tulajdonsága, hogy megosztásuk nem vezet csökkenésükhöz! A tökéletes jó úgy osztható meg, hogy általa nekem nem lesz abból kevesebb —, ez pedig máshol megfogalmazva azt jelenti, hogy az igazi boldogság Isten szemlélésében áll! Persze Tamás mindeközben nem sztoikus és nem is érzéketlen, s nem feltétlenül válik hátrányára, hogy a túlvilág felől közelít. Tisztában van azzal pl., hogy Jób biztosan át- érezte a teljes elvesztés élményét szerettei halálakor, hiszen még ha Jób elszakadása szeretteitől időleges is ilyen szempontból (a túlvilág reménye miatt), attól még mély fájdalmat és szenvedést kellett átélnie. Tehát ha egészség, gazdagság, elismertség nem is maga a boldogság, hiányuk és ellentétük biztosan lehetetlenné teszik a boldogságot. Összefoglalóan azt mondhatnánk, hogy Tamás szerint önmagában a földi javak elvesztése nem feltétlenül vonja maga után a boldogság teljes elvesztését, de egyértelműen akadályozza azt. Gondviselés, szenvedés és üdvösség összefüggése Aquinói Szent Tamás írásaiban VINCZE KRISZTIÁN 3. A SZENT TAMÁS-I LÁTÁSMÓD SAJÁTOSSÁGAI Ez a néhány oldalnyi gondolat rövid, vázlatos bemutatása szeretne lenni a Szent Tamás-i látásmódnak, s egyáltalán nem a szenvedés és elfogadása melletti filozófiai érvelés a lényege. A mai ember számára valószínűleg szokatlan és „túl vallásosnak” tűnik, ugyanakkor több szempontból is elgondolkodtató. Hogy az ember a szenvedést elfogadja vagy visszautasítja, az sok mindentől függ, az mindig nagyobb összefüggések következményeiként kristályosodik ki, s ennek mozzanatai többek között a szenvedésben érintett ember sajátos ember-, világ-, boldogság- és Isten-képe. A kurrens teodiceai kontextusban azonban két markáns gondolatot hangsúlyozhatunk Aquinóin keresztül. Egyrészt soha ne fordítsuk el figyelmünket a valódi rosszról, ami nein maga a szenvedés, hanem az emberben meglévő és sokszor túlbuijánzó rossz, adversitatibus ct vitae praesentis laboribus eximat, sed quod in fine cos magis remuneret.” Aquinói Szent Tamás, Hxpositio super lob ad litteram, cap. 7, sec. 1. http://dhspriory.Org/thomas/SSJob.htm#071. ” A Summa Contra Centiles III. hosszú fejezeteken keresztül (cap. 27. — cap. 48.) ecseteli, hogy miben nem áll az emberi boldogság. 213
