Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Benyik György: A svájci biblikusok és Kálvin
BENYIK GYÖRGY A svájci biblikusok és Kálvin előszavában: „Nem volna-e lehetséges és elgondolható, hogy Isten ma is ugyanúgy választ magának tanítványokat, ahogyan egykor a mezőről elhívott pásztorokat prófétákul, hajókról halászokat apostolokul?”88 Kálvin a maga prédikáton tekintélyét ezért alátámasztja azzal, hogy Faréi és Bucer szinte erőnek erejével kényszerítették őt a prédikátori és a lelkipásztori feladata gyakorlására. Ez egyfajta emberi beiktatás egy egyházi tisztségbe (466,467). Szeretném megjegyezni, hogy ennek az elvnek a hatástörténetéhez tartozik, hogy gyakorlatilag minden a történelmi protestáns egyházról levált kis-egyház ugyanezt a logikát alkalmazta. Mivel a történelmi múlttal rendelkező egyházakban könnyű volt kimutatni eltéréseket az evangéliumi követelményektől, mindegyik induló kisegyház, amelynek még nem volt alkalma felróható hibákat elkövetni, ugyanezt a retorikát alkalmazta. Kálvin érthetően nem foglalkozik még az egyes könyvek szerkesztés és irodalom kritikájával és részletesen nem elemzi a bibliai műfajokat sem. Mikeás kommentáljában a következőket írja: „Egyébként ez a felirat fenyegetésekről szól, ez azonban a könyv tartalmának csak egy részére jellemző.”89 Ennek kapcsán eszébe nem jutna elemezni, hogy talán a könyvet nem egyszerre írták. Ez a szerkesztés történeti érdeklődés csak később jelentkezik a Biblia tudományban. Hasonlóan kevés információja van az edomiták és a zsidók kapcsolatáról, bár felveti Abdiás könyvében, hogy miért éppen csak Edom ellen prófétái a szerző, de a választ a Zsolt 137,7-ben találja meg, ugyanakkor óvakodik attól, hogy datálja a könyvet, amely bizonyos történészi óvatosságra vall.9" Jónás próféta könyvéről megállapítja történeti könyv, másrészt tanító könyv, de mindenképpen életrajzi munkának tartja. Nagyon meghatóak Jónás 1,7—10 versek kommentáijai a megfutamodott próféta felfedi a bűnét. Nem állja meg, hogy ne aktualizálja a magyarázatát, amikor a bűnök kisebbítéséről szól. „A pápás egyházban különböző módokat találtak ki, amelyekkel tisztára akarják magukat mosni Isten előtt.”91 Ez inkább Luther szájába illő magyarázat. Amikor Jónást elnyeli a cethal, aki az Isten oda rendelt, nem csodálkozik, mindössze a hal azonosításával foglalkozik G. Rondeletus alapján92. A Jónás könyv végén Kálvin Jeromossal is vitába száll, amikor az Jónás dacosságát védi.93 De oda nem jut el, hogy prófétai novellaként a bezárkózó honfitársai kritikájának fogja fel Jónás próféta könyvét. Amosz próféta könyvének magyarázata esetében Damaszkusz vétke egyszerűen és történelmietlenül negatív morális példává válik a könyvben, mert Kálvinnak nincs elegendő történelmi információja erről a korszakról94. Jóéi próféta könyvének magyarázata kapcsán felfigyelhetünk arra, hogy 1,4 mondatban szereplő héber szó a sáska különböző fejlődésére vonatkozik. Kálvin igyekszik ezt visszaadni, és nem mint a kommentár magyar fordítása más rovarokkal azonosítja. A magyar fordításban ez szerepel „Amit a hernyó megvetett megette a sáska, amit a sáska meghagyott megette a szöcske, amit a szöcske meghagyott megette a cserebogát. Kálvin sáska, (ler) rágó, sáska hernyó szavakat tesz be, hogy közelítse a maga héberből készült fordítását az eredeti szöveg felé.93 ™ Gánóczy, S., Kálvin hermeneutika]a, 86. Kálvin, J., Magyarázat Mikeás próféta könyvéhez (ford. Tóth, K.), Kálvin Kiadó, Budapest 2003. Kálvin, J., Magyarázat Abdiás és Jónás profit a könyvéhez (ford. Tóth, K.), Kálvin Kiadó, Budapest 2002, 8. 91 Uo. 71. 92 Uo. 94-95. 93 Uo. 151. * Kálvin, J., Magyarázat Ámosz próféta könyvéhez (ford. Tóth, K.), Kálvin Kiadó, Budapest 2002, 15—17. 95 Kálvin, J., Magyarázat Jóéi próféta könyvéhez (ford. Tóth, K.), Kálvin Kiadó, Budapest 1999, 11. :ÖLÓG1A 20' 18
