Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Laurinyecz Mihály: A szociális, strukturális bűn fogalma Szent II. János Pál pápa 1979-1989 közötti írásaiban
RECONCILIATIO ETPAENITENTIA (1984. DECEMBER 2.)U Ezzel elérkeztünk a témánk szempontjából különlegesen fontos ponthoz, a szinódus és a szentév gyümölcseit megfogalmazó enciklikához, mely részletesen elemzi a személyes és közösségi, szociális bűn fogalmát. A 16. pont elején leszögezi a pápa a korábbiakban már témán belül többször is idézett teológiai szempontot, hogy a bűn sajátos értelemben mindig „az egyes ember szabadságának a cselekedete, és nem egy csoporté, vagy egy közösségé”. De az embert szociális helyzetéből fakadóan bizonyos külső adottságok terhelhetik, űzhetik hajlamok, terheltség és szokások által. Ez a személyes szociális helyzete az embernek. De mindez nem veheti el a személy méltóságát és felelősségét. A személy felelősségét „nem háríthatjuk külső körülményekre, struktúrákra, rendszerekre, vagy más személyekre.” A pápa a bűn következményeinek elemzésekor utal a szinódusi atyák által fölvetett témára: milyen alapon lehet a szociális bűnre hivatkozni, mivel az többféleképpen is elemezhető? A pápai dokumentum ekkor részletesen is kitér a többféle értelmezési módra. Először kifejti, hogy az egyik ember bűnének hatása a másikra, ami igen rejtett és titokzatos, a szolidaritás miatt mégis reális és konkrét, sőt, mindenkire vonatkozó, párhuzamosan a szentek közösségéhez. Tehát minden bűn, még a legtitkosabb is hat az egész közösségre, ez az elsődleges megközelítése a szociális bűnnek. Viszont vannak olyan bűnök, amelyek kifejezetten a felebarát ellen, a felebaráti szeretet ellen szólnak, ezt nevezzük második megközelítésben szociális bűnnek. A krisztusi parancs második részére vonatkoznak. Ide tartoznak az igazságosság ellen irányuló bűnök, akár személy—személy, akár személy—közösség, vagy közösség—személy viszonyában. Külön kiemelendő, hogy a személy szabadságát, méltóságát és tiszteletét érintő dolgok ezek. Illetve hogy ezért mennyire felelősök azok a szabad akarattal és döntési lehetőséggel bíró vezetők, befolyásos személyek, politikusok, közgazdászok stb. akik ezt nem teszik meg mulasztásuk miatt, de ugyancsak mulaszthatnak ebben a tekintetben azok a munkavállalók, akik távol maradnak a munkától, vagy rendezetlenül végzik munkájukat. így okozva kárt maguknak, családjuknak, a társadalomnak. A harmadik megközelítés az, amelyben az emberi közösségek közötti viszonyokból fakadó bűnökről beszélünk. Például a nemzeti szövetségek szembenállása, országok egymás ellen fordulása, országon belüli csoportos ellenségeskedés. A felelős személy, vagy személyek nagyon nehezen találhatóak meg ezekben a helyzetekben. Főleg a körülmények, a hatások terjedelme, mérete, az okok sokrétűsége és áttekinthetetlensége miatt. Ez a kategória kifejezetten analóg értelemben vehető bűnkategóriaként, de ez nem alap arra, hogy az egyes konkrét személy ne kellene, hogy törekedjen komolyan és bátran megváltoztatni ezeket az elviselhetetlen szituációkat. Következtetések: a szociális bűnnel nem csökkenthető a személyes bűn léte és súlyossága. Nem minden bűn szociális bűn. A szociális bűnök hátterében is konkrét személyek lelkiismereti döntései állnak, mint egyéni bűnök felgyülemlése, vagy halmozódása. Különös tekintettel kell lenni azok felelősségére, akik elkezdik a jogtalanságot, pártolják azt, vagy hasznot húznak belőle. Akiknek lehetőségük lenne változtatni a dolgokon, de lustaság, félelem, cinkos egyetértés miatt nem teszik, közömbösek. A szituáció önmagában nem alanya az erkölcsi cselekedetnek, tehát önmagában nem lehet sem jó, sem rossz. 22 LAURINYECZ MIHÁLY A szociális, strukturális bűn fogalma Szent II. János Pál pápa 1979-1989 közötti írásaiban 22 http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=98 Reconciliatio et paenitentia „16. SZEMÉLYES BŰN ÉS KÖZÖSSÉGI BŰN, vagy: Giovanni Paolo II, Esort. Apóst. Reconciliatio et Paenitentia, n. 16: AAS 77 (1985), 213—217. 176
