Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Benyik György: A svájci biblikusok és Kálvin
BENYIK GYÖRGY A svájci biblikusok és Kálvin 5. IRODALMI ÉS TEOLÓGIATÖRTÉNETI UTALÁSOK Tudománytörténetileg érdekes megjegyezni, hogy Kálvin szerette idézni az antik latin és görög történetírókat.76 Feltűnően sokat idézte Josephus Flaviust (60-szor), akit talán a Frobe-féle kiadás alapján ismert és olvasott. Az ókeresztény egyházatyák közül leginkább Eusebiust történészként idézte annak ellenére, hogy elutasította azt a véleményét, hogy Lukács lenne Pál evangéliumának szerzője.77 Jeromost Palesztina földrajzának szakértőjeként tartotta számon, de amikor Pál római tartózkodásának kérdése került szóba, Jeromost már nem tekintette tekintélynek. Szívesen idézte Papiasz, Tertullianus, Hüp- polütosz, Órigenész, Cyprianus, Lactantius, Apollinarisz, Ambrosius, Khrüszosztomosz és Augustinus nézeteit, esetenként kommentárjait.78 Egyet kell értenem Peres Imrével, hogy Kálvin leginkább Khrüszosztomoszt, Jeromost és Iréneuszt tisztelte.7" Egyúttal igen mostohán bánt a középkon zsinatok és kommentátorok írásaival. Ezeket szinte soha nem idézte, és feltűnően mellőzte Aquinói Szent Tamást is.80 Kortársait vitatkozva ugyan, de bőségesen idézte. Guillaume Búdé (1467-1540) királyi görög szakértő, Martin Bucer, és Luther Márton stb. sokat szerepel az idézési listáján. Úgy tűnik tehát, hogy érthetően elsősorban kortársai előtt akart tekintélyt szerezni azzal, hogy nem csak idézi őket, hanem vitatkozik is velük. 6. AZ ÍRÁS AKTUALIZÁLÁSA Kálvin Szent Pál helyébe képzelte magát, aki a hit és a tanítás szempontjából a hit analógiáját adta, és ezzel érthetővé és fontossá tette kortársai számára az írásokat. A tipológiai exegézist főleg az ószövetségi szövegek magyarázataiban alkalmazta, de az ószövetségi szövegeknek sok esetben csak a történeti állításait ellenőrizte, legtöbbször Josephus Flavius és Eusebius segítségével. A szövegmagyarázat, úgy tűnik, csak a dogmatika szolgálója. Kálvin nem vonakodott a szövegmagyarázataiból tantételekre vonatkozó következtetéseket levonni, illetve katolikus vagy lutheránus tantételekkel vitatkozni. Ez esetekben szívesen utalt az eredeti héber vagy görög szövegre, hogy filológiai érvvel is alátámassza a saját nézetét, vagy az antik tekintélyekkel erősítse meg, de ha ez nem volt megfelelő, akkor saját véleményét a tekintélyek fölé emelte. A Római-levél szinte kínálja a morális érveléseket, és Kálvin ki is használta ezt a lehetőséget. Különösen finom a Róni 2,1-hez fűzött magyarázata, ahol megkülönbözteti a krinein ’ítélni' és a katakrinein ’kárhoztatni’ szavakat, utalva a görög nyelv szójátékára. „Közismert az az általános felfogás, hogy akik mások életvitelét megítélik, azok a maguk állítják fel önmagukra nézve az ártatlanság, mértékletesség és az összes erények törvényét.”81 Talán érdemes lenne egy külön tanul76 77 78 79 81 Részletesen ld. Gánóczy, Kálvin hermenektikája, 79. Aratus, Arianus, Cicero, Curtius Rufus, Dcmoszthencsz, Dio Cassius, Ennius, Epimeidész, Gellius, Eloniérosz, Iuvernalis, Livius, Lucanus, Mctaszthcnész, Plinius, Plu- tarkhosz, Pomponius Mella, Statius, Strabo, Suetonius, Tacitus, Vergilius, Xenophon. Gánóczy, S., Kálvin hermeneutikája, 80. Részletesebben Id. Calvin, 'theologica!Journal (1981), 149-205. Peres, L, Kálvin írásért elmezése és írásmagyarázatai, 55. Aquinói Tamás C.atena Aureája a legjobb középkori összegzés, de ezt követően maga is kommentálta az Újszövetséget. K.ih in ls Tamás viszonyáról részletesen Id. Vos, A., Aquinas, Calvin and Contemporary Protestant thought, as lington 1985. Az ő véleménye szerint nincs nagy különbség a két ember között. KÁLVIN, J., A Római-levél magyarázata, 33. 16
