Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Zoltán: "Szent Fiadat, Boldogasszony, kérd e népért!" - Néhány szempont a magyar Mária-kultusz teológiai értékeléséhez
Pátrónára, Királynőre6. Egyes szerzők, köztük XIII. Leó pápa is kiemelik Szent István királynak nemcsak Mánához, hanem Péter apostolhoz (és utódaihoz) való hűségét is7. Magyarságtudat és Mána-tisztelet szorosan egybeforrt ezeréves történelmünk során, és engedett Isten Anyjára, mint Boldogasszonyra tekinteni8. A mai értékválságban azonban felmerül néhány égető probléma ezen a téren is. Tekintsük most végig teológus szemmel Mária-tiszteletünk legfőbb vonásait, értékeit, melyek egy évezreden át támaszt és erőt adtak a magyar hívek küzdelmeiben, hogy aztán nekiláthassunk a jelenkori nehézségek megoldásához! „Szent Fiadat, Boldogasszony, kérd e népért!" KOVÁCS ZOLTÁN A MAGYAROK NAGYASSZONYA KULTUSZÁNAK TEOLÓGIAI JELLEMZŐI ÉS AZOK ÉRTÉKELÉSE A Máriához fűződő hitigazságok nagy jelentőséggel rendelkeznek az Egyház hitében, az egyszerű hívő emberek szívéhez azonban nem a szisztematikus teológia áll közel, hanem a „megélt valósággá formált”, tehát mind a liturgiában Isten papi népe által ünnepelt9, mind pedig a mindennapok vallási gyakorlatában, sajátos kifejezőeszközök által megjelenő hittartalom. A nép életében az Egyház tanítása leegyszerűsödik, „megélhetőbbé” válik és a hívő gyakorlat során népi vallásossággá kristályosodnak ki. Ebben a hívő érzéknek is lényeges szerep jut10 *. A Magyarok Nagyasszonyának tiszteletét mind a liturgiában11, mind a népi vallásosságban megtaláljuk. Mint minden kultuszforma, a magyar Mária-tisztelet is „életszerű”: 6 Vö. VIZKELETY, A. - Rónay, L., Ungarn, in Bäumer, R. - Scheffczyk, L. (ed.), Marienlexikon, VI., St. Ottilien 1994, 532—542.; vö. Hetény, J., A magyarok Máriája, 524. 7 „Eo ipso principe, qui pietate excelsa sceptrum suum augustae Dei Matri et beatissimo Petro oblatum dedicatumque voluit, inita est inter romanos Pontifices et reges populumque Hungáriáé ilia studiorum officiorumque vicissitudo, quae a Nobis alias est collaudata” (XIII. Leó, Insignes Deo aeterno levél, in ASS 28 (1885—86), 642. 8 „A Boldogasszony alakja a magyar ősvallás képzetkörébe visz. Számos olyan szó él nyelvünkben, amely ma a keresztény vallásos élettel kapcsolatos, de jóval régebbi a magyar kereszténységnél. [...] Imádságaink számtalan Boldogasszony-képe a Mária alakjától sokszor még elkülönítetten idézett Boldogasszony, valóban ősvallási képzetkörbe visz minket, jóllehet ő a magyar nyelvben már régen azonosult az Istenanyával, Máriával. Imádságainkban néha különös módon osztott szerepkörben lelhető föl, mintha a nép tudatban nem is ugyanaz a személy lenne — lett volna -, ha még a korai kereszténység kettős tudati képét közvetítené” (Hetény, JA magyarok Máriája, 516). Egyes források szerint Szent Gellért püspökre vezethető vissza a Boldogasszony név Máriára alkalmazása (vö. Bálint, S. - Igaz, M., Boldogasszony in Ortutay, Gy., [szerk.], Magyar Néprajzi Lexikon, I., Budapest 1977, 313), mások szerint az 1524—1527 között íródott Érdy-kódex illeti Máriát „Boldogasszony” titulussal (vö. Hetény, J., A magyarok Máriája, 518). 9 „Minden liturgikus ünneplés egyedülállóan szent cselekmény: Krisztus, a pap, és teste, az Egyház viszi végbe” (II. Vatikáni Zsinat, Sacrosanctum Concilium liturgikus konstitúció, in AAS (1964), 97-134, n. 7). „Akár mint elv vagy ösztönzés, akár mint a keresztény gyakorlatok gazdag bősége, különösképpen kultikus megnyilvánulások — például ájtatosságok, zarándoklatok és körmenetek — formájában, a népi vallásosság a „sensus fidei”—bői fakad, annak megnyilvánulása, amit tisztelni és pártfogolni kell” (Nemzetközi Teológiai Bizottság, A „sensus fidei "-bői az Egyház életében, 2014, n. 110). " Nyilvánvaló sajátja a magyar nép vallásos nyelvezetének, hogy még ma is teljes körben elterjedt szokás magyar nyelvterületen Mária mennybevételének ünnepét Nagyboldogasszony ünnepének nevezni (ez a népi elnevezés a misekönyvben és a zsolozsmában a hivatalos liturgikus ünnepnév alatt szerepel is zárójelben). A Hartvik-legen- da szerint a haldokló Szent István király ehhez az ünnephez közeledve ajánlotta országát a Szüzanya kezeibe, mely még inkább megerősítette azt a szokást, hogy Máriát magyar földön Nagyasszonynak, Boldogasszonynak nevezzék. Ezért — évszázadokon keresztül - a magyarok hitében ennek az ünnepnek a középpontjában hangsúlyosan kapott helyet a Boldogasszonynak, mint a Patrona Hungariae-nak alakja és a Szent István-i országfelajánlás. 151
