Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Benyik György: A svájci biblikusok és Kálvin
csolatának kérdése érdekelte.62 írásaiban a zsinatok tekintélye és az írás tekintélye szükségképpen ütközött. Annak ellenére, hogy leszögezte, tiszteli a régi zsinatok tekintélyét,63 kijelentette, hogy Krisztus tekintélyét mindenek fölé helyezi. Elvetette azt a nézetet, hogy a Mt 18,20 a zsinatok tekintélyét erősíti, mert a „ketten, hárman összegyűlnek az én nevemben” kijelentés bármely keresztény összejövetelre utalhat. Kálvin mindig az író szándéka és a történelmi körülmények fényében magyarázta a szövegeket. Alapjaiban arisztoteliánus gondolkodása erős humanista befolyás alatt állt. Ez már észrevehető Ciceró-magyarázataiban is.64 Talán a jogi tanulmányainak is köszönhető hogy Pierre de l’Etoile6' és Andreas Alicat nagy hatást gyakorolt rá a műveikben felfedezhető régimódi humanista jogmagyarázatok módszerével. Különösen látszik ez Seneca kommentárjában, ahol külön ügyelt rá, hogy az antik filológia és retorika szabályait kövesse. A neoplatonikus szövegmagyarázatban a bölcselkedés és az oktatási szándék erőteljesebb volt, mint az arisztotelésziben. Seneca kommentáljában a nyelvi formulák és az utalások hangsúlyozása volt nagyon fontos. Erre a módszerre alapozta a teológiai reflexióit is. Elsősorban tehát az író gondolkodását kell megérteni (mens scriptoris), és ebből kiemelni a kérügmatikus tanítást anélkül, hogy azonnal aktualizálnánk a szöveget. BENYIK GYÖRGY A svájci biblikusok és Kálvin 4. A BIBLIAI NYELVEK ÉS A SZÖVEGKRITIKA A bibliai szövegkritika tekintetében igényes, a héber, görög és latin nyelv ismeretét feltételezi. A görög nyelvet Melchior Rufus Volmartól (1497—1560) tanulta 1529—1530 között, róla a 2. Korintusi-levél kommentáljának ajánlásában említést is tett. Guillaume Búdétól nem csak nyelvet, de politikai filozófiát is tanult (1531—1532). De tanult Pierre Danés-től is, valamint Martin Bucertől (1491—1551), akit a német protestánsok legműveltebb és legokosabb reformátorának tartanak. Tőle számos hermeneutikai elvet is átvett. A héber nyelvet Franciscus Vatablustól (1485—1547) tanulta, aki a maga korában a hebraisztika megújítója volt, és talán Gérard Rousseltől (1500—1550), aki annak ellenére, hogy később is kapcsolatban volt Kálvinnal, megmaradt katolikusnak. Leginkább mégis Wolfgang Capitótól (1478—1541) szerezte ismereteit,66 de Strasbourgban Sebastian Münster (1489—1552)67 és Johannes Oecolampadius (1482—1531), Erazmus közvetlen munkatársa is buzdította a héber nyelv megismerésére. Korábban említettem, hogy Kálvin nevéhez nem fűződik bibliafordítás, de mégis íordított szövegeket a magyarázataihoz. Ez a reformátoroknál szinte kötelező volt, mint ezt Peres Imre is megállapította: „Kálvin Jánosról tudjuk, hogy bár nagyon ragaszkodott Kálvin, J., A keresztény vallás rendszere, 428—443. A zsinatok tekintélyéről ld. 443—445. 63 Uo. 443. 64 Mathurien Cordier (1480—1564) és Simon Grynaus (1493—1541; ő Budán is megfordult) alapján beszél a magyarázat esetében a világosság princípiumáról. 65 Pierre de 1’ Étoile (1540—1611) nagykancellár volt Párizsban. “ Megjelent nyelvészeti munkái: Institutiuncula in Hebraeam linguam, Froben, Basel 1516; Hebraicarum institutionum libri duo, Froben, Basel 1518 (rev. 1525). " Eredetileg ferences szerzetes volt, amikor Konrad Pellikan és Elija Levita tanítványa lett. 1524-től a heidelbergi egyetemen tanított hébert, 1529-től Bázelben volt tanár. 1528-ban lett protestáns. Héber nyelvtana az 1520-as évektől jelent meg. Latinra fordította Elija Levita nyelvtanát, a 613 rabbinikus szabályt. Zsidó történeti munkái a Joszippon és a Szeder Olám. Bázelben jelent meg a Hebraica Biblia (1534—1535). Latin-görög—héber szótára 1530-ban jelent meg Bázelben. TEOLÓGIA 2016/4-2 14
