Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Dolhai Lajos: Az Eucharisztia a II. Vatikáni Zsinat utáni tanítóhivatali megnyilatkozásokban
Az Eucharisztia a II. Vatikáni Zsinat utáni tanítóhivatali megnyilatkozásokban DOLHAI LAJOS 5. A REDEMPTORIS SACRAMENTUM INSTRUKCIÓ (2004) Az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció dokumentuma már az alcímben egyértelműen meghatározza az instrukció kiadásának célját: „Egyes megtartandó, illetve kerülendő dolgokról a legszentebb Eucharisztiával kapcsolatban”. II. János Pál pápa kérésére jelent meg ez a dokumentum, és az előszó szerint mindazt, amit ez az instrukció előad, az említett Ecclesia de Eucharistia enciklikával összefüggésben kell olvasni (vő. 2. p.). A sok utasítás és rendelkezés miatt úgy is tekinthetjük ezt a kongregációs kiadványt, mint a liturgikus jogalkotás dokumentumát.1'' A nyolc fejezetre osztott rendelkezéseket tartalmi szempontból két csoportba lehet osztani: többségük a liturgiát végző szent szolgálattevőkhöz szólnak, akik rendszeresen bemutatják a szentmiseáldozatot, és annak gyümölcsét, az Eucharisztiát, szétosztják a hívek között. Éppen ezért a liturgia helyes és méltó ünneplésének módjától kiindulva útmutatást ad a papságnak, hogy a püspökkel együttműködve hogyan tudják a gyakorlatban az Egyház hagyományát helyesen megjeleníteni és továbbadni (1. fej.).20 A dokumentum másik hangsúlyos témája a hívek tevékeny részvétele, a világiak bekapcsolódása a liturgiába (2. és 7. fej.).21 A téves gyakorlatokkal és visszaélésékkel szemben megfogalmazza a szentmise bemutatásának ideális formáját (3. és 5. fej.), külön kitérve a szentáldozás és áldoztatás rendjére (4. fej.). A legszentebb Eucharisztia őrzésére, a szentségimádásra és az eucharisztikus körmenetek végzésére vonatkozóan is megismerhetjük az előírásokat (6. fej.). 6. MANE NOBISCUM DOMINE (2004) Az Euchansztia évére, amely 2004 októberétől 2005 októberéig tartott, II. János Pál pápa külön apostoli levelet bocsátott ki Mane nohiscum Domine címmel. A Szentatya elgondolása szerint az Eucharisztia éve minden számára alkalom arra, hogy újra tudatosítsa azt a páratlan kincset, melyet Krisztus Egyházára az utolsó vacsorán. Az eukarisztikus év lehetőséget akart biztosítani a szentség teológiájának újragondolására és elmélyítésére. Ezért kéri, hogy a püspököket, a papokat és hitoktatókat, hogy erre különös gondjuk legyen az Euchansztia évében. Az apostoli levél négy fejezetében az emmauszi tanítványok történetéből kiindulva, hirdeti meg az Eucharisztia évét. Az első fejezetben a II. Vatikáni Zsinat és a 2000. évi nagy jubileum szemszögéből kapunk buzdítást az Oltáriszentség misztériumának megünneplésére. A második fejezetben az Eucharisztiát, mint a világosság misztériumát tárja elénk, hiszen az Isten igéje, illetve az igeliturgia megvilágítja számunkra az Eucharisztia misztériumát, hogy a valóságos jelenlét misztériumát ünnepelni, imádni és szemlélni tudjuk.22 A harmadik fejezetben az Eucharisztia úgy áll előttünk, mint a kommunió forrása és megjelenítése. A szentáldozás azt jelenti, hogy egy mélyebb közösségre lépünk Jézussal, de egyúttal kinyilvánítjuk a Krisztus titokzatos Testével, az Egyházzal való közösségünket is. „Az Eucharisztia a kommunió epifániája” (21. p.). A negyedik fejezetben 15 Vö. MarÓti G„ A Redemptionis Sacramentum instrukció mint a liturgikus jogalkotás dokumentuma, Győr 2007. 20 Vö. Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció, Redemptionis Sacramentum, 29. p. 21 Vö. uo„ 37. p„ 43-47. p„ 85. p. 22 Vö. uo., 14. p. 135
