Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Dolhai Lajos: Az Eucharisztia a II. Vatikáni Zsinat utáni tanítóhivatali megnyilatkozásokban
DOLHAILAJOS Az Eucharisztia a II. Vatikáni Zsinat utáni tanítóhivatali megnyilatkozásokban A megnyilatkozások nagy száma is arra utal, hogy „az Eucharisztia az Egyház legdrágább kincse, amit csak magáénak mondhat történelmi zarándokúján.”4 * Szent II. János Pál pápa szerint „ez a magyarázata annak a féltő figyelmességnek, mellyel az Egyház mindig körülvette az eucharisztikus misztériumot, s ami a zsinatok és a pápák tanításában is látható lett.” (uo.). A régebbi és a legújabb megnyilatkozások segítették és segítik a teológiát és a katekézist, és Isten népe számára az Eucharisztia hitében és szeretetében való állandó megújulás és gyarapodás íorrásai. 1. MYSTERIUM FIDEI (1965) 1965. szeptember 3-án, néhány hónappal a II. Vatikáni Zsinat befejezése előtt VI. Pál pápa enciklika adott ki az Eucharisztiáróld Ahogyan az alcímek is jelzik, a dokumentum a bevezető gondolatok után hét fejezetre osztható. A Szentatya egészen egyértelműen megfogalmazza a körlevél megjelenésének okát: „Tudomásunkra jutott ugyanis, hogy azok között, akik erről a legszentebb misztériumról szóban és írásban értekeznek, némelyek a magánosán mondott misékkel, az átlényegülés dogmájával és az Oltáriszentség tiszteletével kapcsolatban olyan véleményeket tévesztettek el, ami a híveknek a lelkét megzavarja, és bennük a hitnek nem csekély dolgairól zavart támasztanak.”6 A Trentói Zsinat a reformátorokkal szemben megfogalmazta az Egyház tanítását Krisztus eucharisztikus jelenlétéről (1551).7 Már a II. Vatikáni Zsinat előtt megjelentek jogosnak mondható törekvések a valóságos jelenlét újfajta magyarázatára. Ez a pápai körlevél részletes állásfoglalás azokkal az újabb elméletekkel kapcsolatban, melyek elégtelenül értelmezik a reális prezenciát, az átlényegülés dogmáját, a szentségijei szerepét, s ezekből helytelen következtetéseket vonnak le a szentmisére és a szentségimádásra vonatkozóan.8 A dokumentum megnevez néhány téves tanítást (tanszfmalizáció, transzszignifi- káció) és elfogadhatatlan gyakorlatot, hogy ezekkel szemben megfogalmazza az Egyház hitét. Elfogadhatónak tartja a törekvéseket az eucharisztikus jelenlét újraértelmezésére, de rámutat azok korlátáira is. Az utolsó két fejezetben hangsúlyozza a szentségimádás teológiai megalapozottságát és gyakorlati jelentőségét, mert a zsinat után voltak olyan mozgalmak, amelyek túlzottan hangsúlyozták a szentmise primátusát a szentségimádással szemben. A Mysterium fidei nem tartja elfogadhatónak a „transsubstantiatio”-nak a helyettesítését a „célváltozás” és „jelentésváltozás” fogalmával, még akkor sem, ha ezek segítségével érthetőbbé és elfogadhatókká tehetjük az Euchansztiát, hitünk szent titkát. Leszögezi, hogy az eucharisztikus átváltozás magyarázatára ezek nem elégségesek, és ezért mindig ki kell egészíteni a „transzszubsztanciáció” fogalmával, de nem zárta ki annak lehetőségét, hogy lényegváltozás mellett transzfinalizációról és transzszigmfikációról is beszéljünk. 4 Ecclesia de Eucharistia, 9.p. Mysterium fidei de doctrina et cultu S.S. Eucharistiae, 3 septcmbris 1965, in AAS 57 (1965) 753—774, CF. EV 2, 406, 443; magyarul in fíűnhocsánat és Oltáriszentség, Budapest 1976, 337-355. 6 DH 4410. 7 DH 1635-1661. Vő. Puskás A., törekvések az eucharisztikus jelenlét újraértelmezésére a 20. századi teológiában, in az Élet kenyere (szerk.: Puskás A.), 1 ana Theologica 3, Szent István Társulat, Budapest 2012, 135—163. 130
