Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Vincze Krisztián: Frosini, Giordano: John Henry Newman. Una bibliografia teologica
teológus életműve, hiszen az kifejezetten ösztönzően, inspiratívan hathat a kortárs teológia fejlődésére. A II. Vatikáni Zsinat megvalósulását a 19. században elkezdődő és a 20. században folytatódó mozgalmak nagymértékben befolyásolták, hiszen az akkoriban megszülető és fejlődésnek induló biblikus, patnsztikus, ökumenikus, laikus, missziós mozgalmak mind olyan tartalmú tényezők voltak, amelyek az egyházat megújító zsinat dokumentumain egyértelműen ott hagyták nyomaikat. Az I. és II. Vatikáni Zsinat között eltelt időszak ennek tükrében az egyházi és teológiai érlelődésnek az ideje, amelyben kiemelkedő szerepe volt Newman bíborosnak is. Yves Congar szerint pl. valódi ekklézioló- gia nem is létezett hosszú időn keresztül, — annak helyét ugyanis korábban csak egyfajta „hierarchia-tan” töltötte be -, s hogy e teológiai diszciplína meg-, illetve újjászülethetett, az nagyrészt Newmannak is köszönhető. Newman egész gondolatvilágának talapzatát az patrisztikus írások jelentik, hiszen azokat egész életén keresztül olvasta hol kronológiai, hol szisztematikus rendezettség szennt. Ezekből az írásokból merítve alkotta meg azokat az újszerű elméleteit, amelyeken keresztül megtanítja nekünk, hogy pl. „hogyan kell történetileg gondolnunk a teológiát” (XVI. Benedek pápa), hogy hogyan ismerhetjük fel a hit önazonosságát a hit kifejeződéseinek változásiban is, s a modern hívő ember vajon hogyan találhat rá a modem kort jellemző bizonytalanságok közepette a kereszténység által nyújtott biztos orientációra. A könyv első fejezete részletesen bemutatja Newman életútját, láttatja velünk őt oxfordi egyetemistaként, magabiztos anglikán felekezetű gondolkodóként; majd a fordulat, azaz katolizálásának okai és módja kerülnek bemutatásra. Ebben a fejezetben olvashatunk továbbá a dogmafejlődés Newman általi definíciós lehetőségéről és a fejlődés, illetve a dogma-kibontakozás általa rögzített hét kritériumáról is. A második és harmadik fejezetek összefüggését az adja, hogy a második fejezet a laikus hívők egyházon belüli szerepét, fontosságát emeli ki, s csak ezt követően kerül sor a newmani ekkléziológia felvázolására. Newman az egyháztörténelem egy kevésbé emlegetett mozzanatát emeli ki és elemzi akkor, amikor felidézi, hogy Szent Atanáznak hogyan sikerült az anánusok ellen felvennie a harcot. Ariusz eretneksége az Ige istenségét tagadta, s ez az eretnekség közben egy politikai áramlattal is egybefonódott. Az Atanáz és Ariusz közti vitának a legkomorabb nehézségét az jelentette hosszabb perióduson keresztül, hogy számszerűleg többen voltak azok a püspökök, akik az eretnek tanokat képviselték, mint akik a helyes tanításhoz ragaszkodtak hivatalukban. (Éppen emiatt kerülhetett sor Atanáz száműzetésére és elítélésére.) E történet meglepő mozzanata abban áll, hogy az igaz hithez való visszatérés, az ariánus tévtanok felismerése és elítélése az akkori laikus hívek helytállásának és erejének volt leginkább köszönhető, s nem pedig a püspököknek. Ebben az esetben tehát Jézus isteni természetének igazi védelmezője Newman szerint nem az ecclesia docens, hanem az ecclesia docta volt. Ez persze nem jelenti azt, hogy Newman bármit is elvitatna az egyházi hierarchiától, jelenti azonban azt, hogy hangsúlyt kell fektetni a laikusokra, akik tanúságtételükben az egyház többségét alkotják, s akik a hitletéteménynek, annak áthagyományozásának, és a sensus fidei-nek a hierarchiával együttes alanyai. Innentől fogva egy olyan ekkléziológiát kell tehát képviselni, ami tekintetbe veszi a Szentlélek hierarchián keresztüli és minden egyéb más karizmán keresztüli jelenlétét. Másodsorban Newman egyháztana nemcsak az egyház, intézményes, külső és (egyház)jogi jegyeivel foglalkozik egyfajta piramidális szemléletmódban, hanem azt lényegégét tekintve Krisztus misztikus testével és a Szentlélek templomaként azonosítja. A könyv negyedik fejezete a bíboros által képviselt hit és értelem közötti komplementaritást mutatja be alapos részleteiben. Newman szellemi légkörét természetesen KÖNYVSZEMLE .0GIÄ2016/' 122
