Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Benyik György: A svájci biblikusok és Kálvin
BENYIK GYÖRGY A svájci biblikusok és Kálvin művek nyomdásza is.44 45 1541-ben megbízták, hogy Claude Garamond görög betűivel nyomtatott könyveket szállítson a királyi könyvtárnak.43 Számos ókori görög és római szerző írásának első kiadását is ő rendezte sajtó alá. A Sorbonne professzorainak áskálódá- sai miatt Robert Estienne 1550-ben Párizsból Genfbe költözött. A család párizsi nyomdáját öccse, Charles vitte tovább, aki főleg íróként szerzett magának hírnevet Franciaországban. Genfben a leghíresebb az 1551-ben megjelent görög nyelvű Otestamentuma, amelyben először jelent meg a szöveg versek szerinti tagolása. Az ő munkája Erasmus Újszövetségének kiadása nagy kntikai apparátussal (1550), melyet 1633-ban Textus Receptívként adtak ki. Mariorat du Paquier Augustin (1506-1562) Kálvin tanítványa volt, aki Rouen közösség vezetője lett 1559-ben. A teljes Újszövetséget végig kommentálta 1561-ben, melyet később angolra is lefordítottak. De kommentálta a Teremtés könyvét (1561), az Énekek énekét (1562), Izajós (1564) és Jób könyvét (1585), illetve egy latin konkordanciát is kiadott. Mint azt a fenti életrajzi ismertetésekből is látjuk, a svájci reformátorok jó része személyes kapcsolatba került Kálvinnal, aki munkásságukat és eredményeiket nemcsak jól ismerte, hanem fel is használta. Ezáltal létrejött a Biblia kritikai szövegének a nyomtatott, ezért sokak számára elérhető változata, nemcsak latinul, hanem héberül és görögül is. Sőt az ókeresztény irodalom nyomtatásban való megjelenése sokak számára elérhetővé tette a korábbi korok szövegmagyarázónak munkáit is. Genf pedig jelentős könyvkiadással is rendelkezett ebben az időben, amely további kutatást érdemelne, de annak vizsgálata, hogy Genf, illetve más németalföldi városok mennyiben járultak hozzá a reformáció könyvkiadásához, messzire vezetne témánktól. 3. KÁLVIN BIBLIAKUTATÁSA ÉS BIBLIAOKTATÁSI RENDSZERE Kálvin oktatási és könyvírási terveiben is kiemelten szerepelt a Biblia. Egyetemi előadásokon és templomi prédikációkban az Újszövetség csaknem minden könyvét végig prédikálta,46 kivéve a Jelenések könyvét. Egyetemi előadásaiban számos esetben megismételte ezeket az előadásokat. Kálvin oktatása egyrészt kiteqedt a szisztematikus teológiára, ennek foglalata az Institutio. Azonban a szakirodalomban komoly vita van arról, hogy dogmatikus műnek kell-e tekinteni az Institutiot, vagy az nem más, mint bevezetés a Biblia 44 Martin, H.-J., „Le temps de Robert Estienne”, Histoire de l’éditionfrangaise, vql. 1, Paris 1982, 230—235. Schreiber, F., 7 he Estiennes: an annotated catalogue of 300 highlights of their various presses, E. K. Schreiber, New York 1982. 45 Dio Cassius, Caesarai Eusebius, Cicero, Sallustius, Julius Caesar, Justinus mártír, Szókratész stb. műveit is ő nyomtatta. Erasmus kritikai görög Újszövetségének (1546, 1549, 1550, 1551) utolsó kiadását Genfben jelentette meg. 4Í Parker, T. H. L., His Calvins’s New Testament Commentries, London 1971; Old Testament Commentries Edin- bourgh, T and T Clark, 1986. Szintén Parker adta ki a használható bevezetőt: An Introduction to the Preachin of John Calvin London and Redhill, Litterworth 1947. Ld. még Kraus, H. J., Calvin’s Exegetical Principles, in Interpretation 30 (1977), 8—18; Gánóczy, S. — Scheld, S., Die Hermeneutik Calvins, Franz Steiner, Wiesbaden 1983 (magyarul: Kálvin hermeneutikája. Szellemtörténeti feltételek és alapvonalak, Kálvin Kiadó, Budapest 1997). TEOLÓGIA 2016/1-2 10
