Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az egyház anyagi javaira vonatkozó egyházfegyelem változásainak vázlata, kánonjogtörténeti megközelítésben
SZUROMI SZABOLCS ANZELM Az egyház anyagi javaira vonatkozó egyházfegyelem változásainak vázlata... I. AZ EGYHÁZI VAGYON KIALAKULÁSÁNAK KEZDETEI NAGY SZT. GERGELY PÁPÁIG (590-604) Az egyházi javak a konstantini időszakban nem alkottak egyetlen tömeget, amely az egyetemes egyház tulajdonában lett volna, hanem az egyes egyházak rendelkeztek valamilyen jellegű tulajdonnal.3 Máté evangéliuma5 6 7 8 és Szt. Pál Korintusiaknak írt I. levele7 világosan tanúskodik arról, hogy az egyház átveszi a tized szokását, a Leviták könyvében8 és a Második Töwénykönyvben leírtakkal azonos céllal, azaz a szent szolgálatot teljesítők ellátásának biztosítására, bár ennek jogilag definiált rendszere csak a III. és VI. század között épül ki.9 Ha eltekintünk az újszövetségi forrásoktól, amelyek az apostolok lába elé lehelyezett, összegyűjtött anyagi felajánlásokról szólnak (vö. ApCsel 4,34), úgy a legkorábbi egyházi- lag is releváns ún. testületi jellegű anyagi javak, a keresztény collegium funeraticiumok — azaz temetkezési egyletek - célvagyona volt.10 A II. századtól kezdve az elföldelés egyre nagyobb teret nyert a Római Birodalmon belül, és egyre több collegium funeraticium létesült, amely tagjai számára előre meghatározott módon biztosította a temetést.11 Ilyenekként jöttek létre az első jogilag elismert keresztény személyegyesületek.12 A Decius (f251) császár 249. decemberi rendeletére meginduló keresztényüldözés megváltoztatta az addigi keresztény temetkezési gyakorlatot, azaz a pogány temető egyik parcellájában való nyugalomra helyezést, és megkezdődött a tisztán egyházi temetők kialakulása.13 313-at követően, a római jog a helyi egyházakat — mint személyegyesüléseket — ruházta fel jogalanyisággal.14 15 A Codex Theodosianusbzn15 szereplő 321-ből származó rendelkezés szerint a legszentebb katolikus egyház képes anyagi javakat öröklés útján szerezni (C.Th. 16.2.4).16 Az egyház javainak kezelője a püspök volt, kivéve a monasztériumo- kat, ahol ezt az élükön álló apát, vagy más megnevezéssel rendelkező magasabb elöljáró gyakorolta. A 314. évi Antiochiai Zsinat 24. kánonja fontosnak tartotta hangsúlyozni a püspök vagyona és az egyházmegye vagyona közti különbséget. Mindössze személyes javaival rendelkezhetett szabadon, beleértve az örökösök megjelölését is. A püspök azonban nemcsak kezelte az egyházi vagyont, hanem szolgálatából kifolyólag maga is részesedhetett belőle. Azonban — amint azt ugyanazon zsinat 25. kánonja kimondta — ezt úgy kellett tennie, hogy az egyházi javakat, a rábízott egyház (később egyházmegye) javára 5 SZUROMI, Sz. A., Egyházi intézménytörténet (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae 1/4), Budapest 2003, 43—45. 6 Mt 10,10. 7 lKor 9,13. 8 Lev 27,30; MTörv 12,6; 14,23; 26,12. 9 Részletesen vö. SzuROMl, Sz. A., Szempontok az egyházi tized rendszerének fonásaihoz és kánonjog-történeti sajátosságaihoz, in Magyar Sion XLIX (2013), 33-48. 10 SZUROMI, Sz. A., La discipline d’inhumation du XIIe et XIIIe siede, in Rivista internazionale di diritto comune 13 (2002),211-228, különösen 211. 11 SZUROMI, Sz. A., A temetésre vonatkozó egyházfegyelem a XII—XIII. században, Budapest 2007, 13. 12 Dig. 47.23.4: Institutiones, Digesta (Corpus iuris civilis I) (ed. Krueger, P.-Mommsen, T.), Berohni 1905 (repr. Berlin 1954, Hildesheim 2008) 790; vö. Földi, A.—Hamza, G., A római jog története és institúciói, Budapest 1998\ 229: 13 Lex, P., Das kirchliche Begräbnisrecht historisch-kanonistisch dargestellt, Regensburg 1904, 14, 20-21; vö. Lexikon des Mittelalters, München-Zürich 1977-1999 (továbbiakban: LMA) I. 1804—1805. 14 SZUROMI, Sz. A., Egyházi intézménytörténet, 43. 15 Theodosiani libri XVI cum Constitutionibus Sirmondianis et Leges novellae ad Theodosianum pertinentes (ed. Mommsen, T.-Meyer, P. M.), 1/2. Dublin-Zürich 1904 (repr. 1971). 16 Theodosiani libri XVI (ed. Mommsen, T.-Meyer, P. M.) 101. 102
