Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Puskás Attila: Kenózis és változhatatlanság Hans Urs von Balthasar teológiájában
PUSKÁS ATTILA Kenózis és változhatatlanság Hans Urs von Balthasar teológiájában önelidegenedés kifejezés balthasari értelemben tehát Jézus alászállását jelenti az elidege- nedettség tapasztalatának állapotába anélkül, hogy a Fiú-Jézus elveszítené önazonosságát, istenségét vagy isteni tulajdonságait. 3. Intratrinitárius kenózis mint a Fiú oikonómiai kenózisának a forrása és az isteni változhatatlanság lehetőségi feltétele A Fiú eljövetele az Atyától az elveszett megmentésére „az örökkévalóság mozgása”, az örökkévalóságból indul, az időben folytatódik és az örökkévalóságba érkezik. Balthasar minden megnyilatkozásában nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a Filippi-levél himnuszában szereplő kenózis alanya a preegzisztens, örök Fiú/Ige. A kenózis nem szűkíthető le pusztán a már megtestesült Fiú, Jézus Krisztus földi életére és kereszthalálára, hanem már maga a megtestesülés is a preegzisztens Fiú kenotikus magatartását feltételezi, mellyel dicsőséges „Isten-alakját” hátrahagyja az Atyánál. Az önmaga feletti szabad rendelkezni hagyás nemcsak a megtestesülést követően jellemzi az emberré lett Fiút, hanem már maga a megtestesülés is gyümölcse és kifejezője a Fiú engedelmességének. Balthasar úgy látja, hogy az örök Fiú emberré válásában, Jézus emben természetének a Fiú isteni természetével való személyi egyesítésében a Szentlélek tölti be az aktív megvalósító szerepét. Ezt olvassa ki az angyali üdvözlet jelenetéből, ahol a Szentlélek a cselekvő alany, alanya annak a két igének, melyek a megtestesülés véghezvitelére vonatkoznak: a Szentlélek száll rá Máriára, és a Magasságbeli ereje borítja be árnyékával (Lk 1,35). A Szentlélek ezen cselekvésének az eredménye, hogy Mária méhében megfoganja a születendő Szentet, akit az Isten Fiának fognak hívni. Balthasar szerint az Atya kezdeményezésére a Szentlélek helyezi át a Fiút az emberség szolgai állapotába, aki szabadon engedelmeskedve és átadva magát az Atya akaratának, engedelmeskedik és átadja magát a Lélek működésének. A svájci teológus hangsúlyozza, hogy ez a fiúi önátadás, rendelkezni hagyás önmaga felett nem puszta passzivitás, hanem a cselekvés egy formája, amely részéről maximális önbevetést igényeld4 „A Lélek az Atya Lelke és a Liú Lelke; nyilvánvalóan az Atya Leikeként küldetik a Szűzhöz, míg ugyanakkor (s nem per prius) a Fiú Leikeként őt (a Fiút) fiúi készségének megfelelően arra indítja, hogy az umo hypostaticát (apriori, ám nem passzív engedelmességben) engedje megvalósulni.”54 55 A kenózis alanya tehát a preegzisztens, örök Fiú, de kivitelező megcselekvője a Szentlélek. Igaz ugyan, hogy a Filippi-levél Krisztus-himnuszában Jézus Krisztus jelenik meg cselekvőként a megtestesülésben, hiszen őróla olvassuk, hogy „felvette a szolga alakját” (Fii 2,7), ám Balthasar szennt ezt a kijelentést a megelőző mondatok fényében kell értelmeznünk, ahol arról van szó, hogy Krisztus nem ragaszkodott az isteni formához, mint valami zsákmányhoz, hanem kiüre- sítette önmagát. A szolgai alak felvétele ezt a nem ragaszkodást, az önkiüresítést, illetve a levél következő mondatában megfogalmazott engedelmességet fejezi ki.56 A preegzisztens, örök Fiú apnon engedelmességének, a megtestesülést megelőző önmaga feletti rendelkezni hagyásának a gondolata odavezet, hogy a Fiú-Jézus üdvtörté54 TD II/2, 170k. 55 TL III, 168. 56 TL III, 42; vö. TD II/2, 168k. Balthasar olvasatában a Jn 1,14-ben szereplő έγένετο (lett) ige is erre a megtörténni hagyás, rendelkezésre állás engedelmes magatartására utalhat, ahogy a keleti hitvallásokban használt passzív igealakok is. 82 2015/
