Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)

2015 / 1-2. szám - Puskás Attila: Kenózis és változhatatlanság Hans Urs von Balthasar teológiájában

PUSKÁS ATTILA Kenózis és változhatatlanság Hans Urs von Balthasar teológiájában Krisztus-himnuszában rejtve ugyancsak ott lévő ellentétezésre: míg Ádám zsákmányként akarta megszerezni magának az isteni életet, addig Krisztus saját Isten-alakját sem tekin­tette zsákmánynak, hanem szolgai alakot vett fel. Végül a szóhasználat hátterében a té­kozló fiúról szóló példabeszéden és a Filippi-levél himnuszán túl vélhetően ott mozog Jézusnak az utolsó vacsorán János evangélista által elbeszélt imája, melyben arra kéri Fiú­ként az Atyát, hogy részesítse abban a dicsőségben, melyben része volt mielőtt a világ lett (Jn 16,5). Az ima tárgya a hátrahagyott dicsőség visszaadása. A „Hinterlegung” használa­tával Balthasar ezen a módon törekszik kifejezni a Fiú-Jézus istenségének változatlansá­gát — Fiú marad az idegenségben is, megőrzi az Atyával való közösségét, az isteni dicsőség jogos és elidegeníthetetlen tulajdona változatlanul az övé —, és ugyanakkor a dicsőséges Isten-alakból való önkiüresítés eseményét, „az örökkévalóság mozgását” — nem dicsőségé­nek teljében, hanem szolgai alakba lealacsonyítva önmagát menti meg az elveszett fiút. Az idézett szakaszban további kulcskifejezés a kenózis értelmezése szempontjából az „elidegenítő távolság" (entfremdender Abstand) szófordulat. A kifejezés tagadó mon­datban szerepel, azt állítva, hogy „az Atya otthonmaradása és a Fiú elzarándoklása között nincs semmiféle elidegenítő távolság (entfremdender Abstand)”. A magyarázó mellék­mondatok megvilágítják, hogy Balthasar kettős értelemben használja a kifejezést. Az „el­idegenítő távolság" egyfelől hamartiológiai értelemben jelenti a bűn által létrejövő elidegenedést és távolságot az Atyától. Ez az elveszett fiú magatartását és helyzetét jel­lemzi, nem a megmentésére induló Fiú-Jézust. Az „elidegenedés” szót maga a Szentírás is használja ebben az értelemben a bűn lényegének és következményének a leírására.46 Másfelől az „elidegenítő távolság" tagadásának trinitárius értelme is van. A Fiú-Jézus „távozása” az Atyától nem jelent semmiféle hasadást a Szentháromság Istenben, „mert a Lélek mindig összeköti az Atyát és a Fiút, mert a kenózis ‘távolsága’ (Ferne der Kenőse) a Szentháromságon belüli közelség és az isteni hüposztázisok egymásbanlétének egyik módja." Balthasar itt szemmel láthatólag a kenózis „elidegenedésként” ill. „önelidege- nedésként” való értelmezésének egy jól meghatározott módjától határolódik el. Már Λ három nap teológiájában világossá teszi, hogy „a lemondás az ‘isteni alakról’ és a ‘szolgai alak’ felvétele, annak minden következményével együtt, nem eredményez önelidegene- dést Isten szentháromságos életében: Isten van elég isteni ahhoz, hogy a megtestesülésen, a halálon és a feltámadáson keresztül valóságos értelemben és nem csak látszólag azzá vál­jon, amiként ő mint Isten már eleve létezik.”47 A svájci teológus kifejezetten bírálja a ra­dikális kenotikusokat, akik a megtestesüléssel megvalósuló kenózist úgy7 értelmezték, hogy a Fiú az ember Jézusban elidegenedik saját istenségétől, ill. istenségének a tudatá­tól.48 Ugyancsak többször elhatárolódik Hegel felfogásától is, aki a megtestesülést, de kü­lönösen Jézus kereszthalálát Isten szükségszerű önelidegenedéseként értelmezte, egyfajta antinómiaként és széthasadásként az isteni életben, mely negatív mozzanatként (Isten halála) szükséges az abszolút szellem totalitásához vezető logikailag feltérképezhető folya­matban.49 Balthasar Hegelhez való viszonyulásának bemutatása és értékelése meghaladná reflexiónk kereteit, így mindössze arra utalhatunk, hogy a svájci teológus olvasatában Hegel rendszere teológiai látószögből legalábbis kétarcú, ha nem egyenesen kétértelmű: tudás (filozófia) és hit (vallás) viszonyának, a dialektika pánlogicista vagy szeretetalapú 46 Lásd: az άπαλλοτριόομαι igét, mely az elidegenedni jelentéssel bír. Vő. Ef4,18. 47 Balthasar, H. U. von, A három nap teológiája, 187; vő. TD IV 473. 48 Uo. 3lk. 49 Uo. 75; HNB 199; TE I, 411. 3IA 2015/1 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom