Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Puskás Attila: Kenózis és változhatatlanság Hans Urs von Balthasar teológiájában
PUSKÁS ATTILA Kenózis és változhatatlanság Hans Urs von Balthasar teológiájában is rejtekező magatartás eredendően Jézusé. A szinoptikusok által tanúsított hallgatási parancs, a tanítványok értetlensége és a példázatokban adott tanítás mind mozzanatai a kinyilatkoztató tevékenységben is jelenlévő rejtekezésnek, mely majd Jánosnál fejeződik ki teljesebb egységben. „Az elrejtőzés és kinyilvánulás Márknál fellelhető nyers és átmenet nélküli dialektikája az utolsó evangéliumban válik egységes és végig fenntartott belátássá: A Kinyilatkoztatott a kinyilatkoztatásában is az Elrejtett marad [.. .].”24 Ez a ke- nózishoz lényegileg hozzátartozó elrejtettség eredményezi aztán a Jézusban való megbotránkozást, elvetését és halálra adását. „Hogy a kenózis alkotja Jézus életének egyedülálló, semmi ismertre és magyarázattal szolgálóra vissza nem vezethető karakterét, ez az oly nehezen felfedezhető teszi őt mindig új módon skandalummá.”25 A rejtettség-kinyil- vánulás dinamikus egysége fedezhető fel Jézus csodatételeiben, példázataiban, vitabeszédeiben, kérdéseiben, húsvét utáni megjelenéseiben. Mivel Jézus fensége nem más mint Isten dicsőségének a szolga engedelmes alakjába történő önkéntes lealacsonyodásának a megjelenése, ezért Jézus óvatosan és tartózkodóan bánik a fenségcímek használatával. A rejtőzés-kinyilvánulás dinamikus egysége sok árnyalatot vehet fel. „Ha megfontoljuk ezen viszonyok sokaságát, akkor a rejtettség és az epifánia semmiképpen sem zárható bele egyetlen síkba; vannak benne olyan dolgok, amelyeknek ki kell nyilvánulniuk magának Jézusnak, az Atya isteni kinyilatkoztatójának és amelyeket el kell rejtenie, mert csak így tudja megmutatni Isten lényegi rejtettségét; vannak más dolgok, amelyek számára ismertek, de amelyeket elrejt, mert noha ő ‘Úr és mester’, a szolga alakját kell megjelenítenie; s végül vannak más dolgok, amelyeknek az ismertté válásáról le kell mondania, mert különben a szolga alakja és az ‘emberekkel való egyenlőség’ (Fii 2,7) nem lenne igazi. Szavakkal nem visszaadható ezeknek az aspektusoknak a lényegi egyidejűsége Jézus életében, akkor is, ha az egyes szituációknak megfelelően az egyik erősebben érvényre juthatott mint a többi.”26 A rejtettség oka tehát többszörös. Egyfelől a megváltó helyettesítés-szolidaritás céljából abba az emberi létezésbe, sőt szolgai alakba való kenotikus alászállás, melyet korlátozottság és végesség jellemez. így Jézus önként részesül az Isten rejtettségéről szerzett emberi tapasztalatban (szótériológiai ok). Másfelől a rejtettség oka az Isten végtelenségével adott felfoghatatlansága, mely a kinyilatkoztatás által sem szűnik meg, hanem inkább növekszik. Istent ebben az értelemben lényegi rejtettség jellemzi. „Isten felfoghatatlan, s minél inkább felkínálja magát megértő szellemünknek, annál inkább növekszik felfoghatatlansága. Comprehendit incomprehensibile esse. Ez immár nem pusztán az általános negatív teológia tételeként érvényes, hanem a legkonkrétabb teológia állításaként, melyet Pál Istennek a Krisztus keresztjén megmutatkozó ‘oktalanságának’ (lKor 1,25) nevez.”27 Jézus tehát éppen kenotikus létmódjában, a keresztig elmenő lealacsonyodásban nyilatkoztatja ki az Atya fenségét (trinitárius ok). Végül az előző két okhoz szorosan kapcsolódó harmadik az, amit a szeretet logikájának nevezhetnénk. Balthasar itt Kierkegaard gondolatát veszi át.28 Hogyan tudja Isten, aki a szeretet, érthetővé tenni önmagát az embernek, aki bűnben, a szeretetlenség és az igaztalanság állapotában él? „Az isteni dicsőség közvetlen kinyilatkoztatása leereszkedésében (mint egy király leereszkedése, aki egy szegény kolduslányhoz lehajolna, hogy őt szeretve királynővé emelje) a szeretett 24 HNB 204. 25 HNB 204k. 26 HNB 302. 27 HNB 296. Balthasar Canterbury Szent Anzelm mondását idézi. Vő. Monologion 64. 28 Kierkegaard, S., Philosophische Brocken, 7: „Denkprojekt”. 72
