Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Megfontolások az alapvető emberi jogok megalapozásának lehetőségeiről (A keresztény bölcselet kísérlete az alapvető jogok megalapozására)
Megfontolások az alapvető emberi jogok megalapozásának lehetőségeiről KUMINETZ GÉZA A világnézet és a vallás problémája óhatatlanul felveti az igaz világnézet és az igaz vallás kérdését, hiszen az eddig mondottak inkább formális jellegűek voltak. Szubjektíve igaznak tarthatunk egy világnézetet, ha a legjobb tudásunk és lelkiismeretűnk szennt alakítottuk ki és ragaszkodunk hozzá. Objektíve az a világnézet és vallás igaz, melyben az elfogadott igazságok nemcsak a hívő számára igazságok, hanem a tárgyi valóságban is azok. Itt állandó feladat a tanulékonyság kivívása, megőrzése, mivel minden érték az igazság ruhájában és ezzel az erkölcsi imperatívusszal jelentkezik: fogadj el, valósíts meg! Az idők során a világnézet és a vallás annyiban fejlődik, amennyire megközelíti az igaz világnézetet és igaz vallást; ha távolodik ettől, akkor visszafejlődik. Az egyes világnézeteket és vallásokat főleg az különbözteti meg egymástól, hogy a világnézet, a hit logikai általánosságát milyen metafizikai általánossággal, tartalommal töltik meg. Úgy gondoljuk, hogy az ember ön, világ és Isten-értékelését a lehető legtökéletesebb módon a názáreti Jézus végezte el, s adta az embenség számára időtálló szellemi örökségük Az O értékelése szerint az embereknek egy a méltósága az emberség tekintetében,21 ezért kell minden embert a testvérünknek tekintenünk. Ezt a programot az emberiség sohasem tudta igazán megvalósítani, még a virágzó keresztény középkorban sem hatotta át a társadalmi tudatot kellően ez az eszme.22 Világnézeti értékelésünkben segíthetnek (és sajnos, gátolhatnak is) a korábbi nemzedékek tapasztalatai, illetve különösen nagy segítségünkre lehet - feltéve, hajói értjük — a keresztény világlátás. Ennek okai: 1. A kereszténység meg tudja rajzolni a természet és a természetfeletti közti határvonalat; ez pedig a természet körének a világosabb felismerését teszi lehetővé. 2. A keresztény ember törődik önmagával, a leikével, ezért énjére gondot fordít, felelősnek érzi magát leikéért, és vigyáz, hogy annak kárát ne vallja. A kereszténységben szemléli magát az ember először belülről, a természettől különválva, beleállítva a történelembe. Egyik előnye a többi vallással szemben, hogy a legemberismerőbb vallás, egyszerre ismeri az embernek nagyságát és gyarlóságát, erényét és bűnét. Amin azonban a keresztény többlet leginkább nyugszik, az Jézus Krisztus utolérhetetlen személyisége, továbbá az a körülmény, hogy Jézus történeti személyiség, szemben más vallások alapítóival, akiknél ez utóbbi nem mindig biztos. Sőt a kereszténységet az összes vallás legmagasabb rendűjének, a lehetséges legmagasabb rendű vallásnak kell tekintenünk. A kereszténység többletét az a körülmény is bizonyítja, hogy más vallások tanait, tételeit, szokásait a legalkalmasabban szintén keresztény formában fejezhetjük ki, mindezeket tehát a kereszténység valamiképp magában foglalja.23 3. A keresztény felfogás szennt a Teremtő különbözik a teremtéstől, tehát ha Isten kölcsönadja a látását az ember21 Az emberi tehetségek viszont különböznek, ezért az alapvető egyenlőség nem jelent abszolút egyenlőséget. Ezért a különbözőt a különböző módon elbírálás elvét is alkalmazni kell az emberi kapcsolatokra, tevékenységekre: -,,Az igazságosság nem egyenlőség. Olyan ez, mint a zene: harmónia különböző hangszerek között, mindegyik a maga helyén, mindegyikre szükség van, de mindegyik alárendeli magát az egésznek. És mivel az igazságosság nem egyenlőség, nem szabad mindenkit egyenlőképpen kezelni. Az igazságosság azt jelenti, hogy az egyenlőket egyenlőképpen kell kezelni, míg a nem egyenlőket nem egyenlőképpen. Idős és fiatal, férfi és nő, szülő és gyermek, báty és öcs, nővér és húg, báty és nővér — minden hangszernek a saját kottáját kell odaadni”. Vö. KRJEEFT, P., Ökumenikus dzsihád. Ökumenizmus és kultúrharc, San Francisco 2004, 89-90. 22 Vö. „A társadalom jogrendszere mindig pogány maradt [...] még a középkorban is; sehol sem szervezték a társadalmi rendet az egyenjogúság alapján, hanem mindenütt a kiváltságok, egyes kiváltságos személyek és rendek alapján; ez történt a középkorban; ma meg az átkozott pénznek alapján emelkedik a cseréplábú kolosszus’ . Vö. ProháSZKA, O., A modern szegénység és az evangélium, in ProhAszka, O., Iránytű (Prohászka Ottokár Összegyűjtött művei XXII), Budapest 1929, 22. 23 Vö. Noszlopi, L., Világnézetek lélektana, Budapest 1937, 238-241. TEOLÓGIA 2015/1-2 57
