Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: Teológiai irányzatok az Egyházban
KRÁNITZ MIHÁLY Teológiai irányzatok az Egyházban elemek és javak”.38 Ha a teológia abban áll, hogy keresi az értelmet, akkor bárhol, ahol hittel találkozunk, az mindig nyitott az igazság végső kérdéseire, már pusztán az emberi létezés alapján, s így nyitottnak kell lennie valamennyi keresztény tapasztalatra. Az egyházak közeledése az elmúlt fél évszázadban lehetővé tette annak a ténynek az elfogadását, hogy létezik más hitvallás, más szentírási kánon, illetve más tekintély- intézmény. Az elmúlt évtizedek az ökumenikus teológia érlelődését jelentették, gyakran a nézetek ütközésében vagy azok puszta összehasonlításában. Mind az életben, mind a valóságban a minket körülölelő titok fényénél lehet vizsgálni azt a titkot, melyet a keresztények az önmagát Jézus Krisztusban kinyilvánító Istenként fogadnak el. így alakultak ki a párbeszéd változatos formái a római katolikus és más protestáns, illetve ortodox egyházak között, amikor nem külön-külön, hanem együtt igyekeztek a kérő imádság, az istentisztelet, a hálaadás, a bűnbánat, az elmélyülés, a másikért hozott áldozat, a lelkiismereti szabadság elfogadása és az egymás iránt érzett keresztényi szeretet során közel kerülni egymáshoz. Mindez nemhogy beszűkítette volna a teológusok gondolkodását, éppen ellenkezőleg, széles honzontot tárt fel a keresztények egységével foglalkozók számára.39 Az elmúlt évtizedek jó gyümölcsöket hoztak az ökumenikus teológiai gondolkodás területén.40 Hatalmas lendületet adott az ökumenikus teológiának II. János Pál körlevele (Ut unum sitit, 1995), és a felvetés, mely a primátus gyakorlásának formájáról indított el közös és ökumenikus gondolkodást.41 A szentéletű pápa különösen utalt e tekintetben a teológusok és a teológiai fakultások egyházi karizmájára, valamint az ökumenikus bizottságok felelősségére és feladatára.42 Amint ezt az elmúlt évtizedek igazolják, a testvéri és baráti dialógus mellett nagyon fontos az igazság párbeszéde, mely elvezethet a látható egységhez. Maga II. János Pál jelöli ki enciklikájában azokat a témákat, amelyeket el kell mélyítenünk az igaz hitbeli egyetértés eléréséhez. Ezek: a Szentírás, a szenthagyomány, az eukarisztia, az ordináció, a tanítóhivatal és a tekintély, valamint Szűz Mária, Isten anyja, aki az egyház képe.43 A katolikus teológia egyik sajátossága, hogy bár a hitről való gondolkodás többféle módon is megtörténhet, mégis ragaszkodik az igazság egységéhez, valamint magának a teológiának az alapvető egységéhez.44 Ferenc pápa is hangsúlyozta az ökumenikus párbeszéd fontosságát, melynek segítségével „sokkal hihetőbb volna a keresztény üzenet, ha a keresztények legyőznék megosztottságaikat, és az egyház meg tudná valósítani a maga katolicitását”.45 Oly sok gon38 UR 3. Vö. Marco, V. De, L’ecumenísmo dal Concilio Vaticano II a oggi, Citta Nuova, Roma 2011. 39 Dulles, A., Craft of Theology. From Symbol to System, Crossroad, New York 1995, 179-180. 40 Pl. az Evangélikus-római katolikus Közös Nyilatkozat a megigazulás tanításáról című dokumentum, 1999. Az elért eredményekről lásd még: KASPER, W., Harvesting the Fruits. Basic Aspects of Christian Faith in Ecumenical Dialogue, Continuum, London-New York 2009, 31-47 (Chapter 2: Salvation, Justification, Sanctification); SlEGWALD, G., Vaticano II: tra cattolicesimo e cattolicita. Da una teológia della delimitazione a una teológia della recapitolazione, in Concilium (3/2012), 83-94. Gérard Siegwald (1932-) strasbourgi protestáns teológus szerint a II. Vatikáni Zsinat újdonsága volt a római katolicizmus kibékítése a katolicitással (87. old.). 41 II. JÁNOS PÁL pápa, Ut unum sint 95 (1995), in SZÍT, Budapest 1996, 80. 42 UR 81. 43 Vö. UR 78-79. 44 Vö. Nemzetközi Teológiai Bizottság, A teológia ma: távlatok, alapelv és kritériumok 85 (2011), SZÍT, Budapest 2013, 59. 45 Ferenc pápa, Evangeliigaudium 244 (2013), SZÍT, Budapest 2014, 138. A „katolikus' jelző teológiai összefüggéseiről lásd: Vechtel, K., Das Katholische als Herausvorderungen zur gegenwärtigen theologischen Diskussion um die Kirche, in Theologie und Philosophie (1/2015), 60-82. 48
