Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: Teológiai irányzatok az Egyházban
KRÁNITZ MIHÁLY Teológiai irányzatok az Egyházban dományos teológia és lelki teológia között. Voltaképp a „tapasztalat” fogalmának posztmodem állítása az „elbeszélés” (narratívd) és a „tanú” hangsúlyozása ebbe az irányba mutat. Ennek eléréséhez a hit tapasztalatának gyakorlata és megértése segíthet.17 A teológia művelésében: egy másik akadályként léphet fel a XVII. század óta a teológiára jellemző kritikus „habitus”, mely a hit és a kritika érvrendszerét igyekezett összekapcsolni, többé-kevésbé engedve a világban élő vallási jelenségek radikális pluralizmusának·, megőrizve ugyanakkor a saját hitét. A teológia mégsem engedhet annak a kísértésnek, hogy a hitet pusztán antropológiává szűkítse, bár saját kritikus magatartását is gyakorolnia kell, használva érvrendszerét a tanúságtétel szándékával. Az intellektus gyanújával szemben tehát érvényre kell juttatni a lelki teológia szempontjait is, bemutatva Isten evangéliumi képét, aki senkire nem erőlteti rá önmagát, hanem mintegy „kihozza” a hívőből a hit engedelmességének készségét.18 Ferenc pápa Hans Urs von Balthasar teológiai művéből táplálkozva megjegyzi, hogy nem szabad megragadni a határok kérdésénél (mint például „meddig” lehetséges a pluralizmus; sem pedig a teljesen formális akadémiai vitáknál), hanem egy helyes hermeneutika kidolgozásával kell eljutni a teológiai valóságokhoz.19 Az emberiség és a világ összefüggésének megértéséhez alapvetően számolni kell a hit felé tartó hosszú (pedagógiai) folyamattal, és azzal, hogy a hitben hozzánk szóló Istent kell „hagyni cselekedni". Ez az Isten Jézus Knsztusban mutatkozik meg és szeretetként akaija magát közölni. Mindamellett Krisztus „Énjében” gyökerezik Istennek az emberrel szembem távolságának és közelségének a mértéke, mégpedig annak a felfoghatatlan közelsége, aki minden valósággal szemben felfoghatatlanul transzcendens marad. A teológia bármely formáját követő és kutató számára ezért fontos annak tudatosítása, hogy egy olyan titokkal áll szemben, mely fölött nem rendelkezhet. Isten Jézus Krisztusban való közelsége és bizonyos szempontból távolsága Balthasar számára ugyanakkor az egyházi pluralizmus lehetőségét nyújtja.20 A TEOLÓGIA EGYHÁZIASSÁGA A ma teológusának egy fontos és alapvető tényezővel is szembe kell néznie, mely az egyházhoz való tartozásáról és intézményi összefüggéseiről szól. A teológia és az egyházi tanítóhivatal konfliktusos kapcsolata a „kritikus” tudományok megjelenésétől egészen a zsinat utáni évek intézményellenes megfontolásáig húzódik.21 Szent II. János Pál 2003-ban kifejtette, hogy „a teológiai reflexió — mint saját szabályokkal és módszerekkel bíró tudomány — az egyház hitéből él, és az egyház küldetésének a szolgálatára van rendelve. A hitből születik, és arra hivatott, hogy7 értelmezze azt”.22 A II. Vatikáni Zsinat már öt évtizede kijelentette, hogy a kinyilatkoztatás értelmezése „végső fokon az egyház ítéletének van alávetve, mert az egyház Isten Igéjének meg17 Theobald, Chr., La lezione di teológia. Sfide dell’insegnamento nellapostmodemita, 11—13. 18 Uo. 13-15. Vö. DV 5. 19 Bergoglio, J. M., Hpluralismo teologico, in La Civiltá Cattolica (21 febbraio 2015), 315. 20 Vö. Balthasar, H. U. von, La venta é sinfonica: Aspetti del pluralismo cristiano, Jaka Book, Milano 1991, 25. A megtestesült Ige, Jézus Krisztus személyében az istenközelség ín similitudine maior dissimilitudo tapasztalható meg. Vö. Bergoglio, J. Μ., Πpluralismo teologico, 316. 21 A teológia és a teológusok küldetéséről az egyházban lásd: Hittani Kongregáció, Donum veritatis de ecclesiali theologi vocatione (24 maii 1990), AAS 82 (1990), 1550—1570. Vö. http://www.vatican.va/roman_curia/cong- regations/cfaith/documents/rc_con_ctai th_doc_19900524_theologian-vocation_lt.html. 22II. JÁNOS Pál pápa, Ecclesia in Europa, 51. 44
