Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 3-4. szám - Vincze Krisztián: Ember-, egyház- és jövőkép Eugen Biser teológus és vallásfilozófus írásaiban
Ember-, egyház- és jövőkép Eugen Biser teológus és vallásfilozófus írásaiban VINCZE KRISZTIÁN 2.4. A keresztény hitnek mint terápiának és megértésnek kapcsolódása az antropológiához Amikor Eugen Biser a Jézus Krisztusra épülő hit legfontosabb tartalmát akarja felmutatni, akkor azt elemzi, hogyan veszi fel a félelmekkel a harcot Krisztus tanítása és üzenete. Biser szerint Knsztusnak köszönhetjük, hogy megszabadított bennünket az Istentől való félelmeinktől, mégpedig úgy, hogy rajta keresztül az istenkép korrektúrája valósulhatott meg. Másodsorban az embertársainktól való télelem megszüntetésére ad ígéretet, ha a másik emberben saját kép- és hasonmásunkat vesszük észre. Végezetül egyedülálló módon bátorít bennünket Krisztus akkor is, amikor önmagunk elfogadásáról van szó. E három félelem legyőzésében úgy lesz segítségünkre terapeutaként, hogy végre van esélyünk megszabadulni a „halálos betegségtől’'.20 A hit általi, a hit közegében megvalósuló félelemlegyőzés centrális témája lett a biseri életműnek,21 s ennek az a sajátos módszere, hogy az antropológia a szótériológiával egészül ki azért, hogy az emberi egzisztenciális félelem és az emberi önmeghasonlottság (■Selbstzerwürfnis) elveszítsék rémisztő erejüket, amikor összetalálkoznak Krisztus minden ember számára szóló üdvösségre hívásával.22 Ennek fényében az a fajta teológia, amelyet képviselnie kell a kor teológusainak, az már nem csak az Istenről szóló absztrakt tudomány kell, hogy7 legyen, hanem sokkal inkább az a dialogikus és terapeutikus folyamat, amely az emberi lét vesződségeivel és az emberi szubjektum önmeghasonlottságával komolyan számot vetve mutatja fel Jézus Knsztus orvosi és félelmektől megszabadító szerepét. Amikor a hit lényegét analizálja a német teológus és vallásfilozófus, akkor közben következetes módon dolgozza fel Franz Rosenzweig, Ferdinand Ebner és Martin Buber dialogikus gondolkodásmódját, továbbá Hans-Georg Gadamer nyomán a hermeneuti- kus hagyományt, s ennek nyomán a keresztény hit elsődleges tulajdonságaként Isten megértését jelöli meg. A hit tehát megértés, mégpedig az isteni üzenetnek, a kinyilatkoztatásnak, illetve magának Istennek a megértése.23 Ez azért fontos, mert a hit innentől fogva nem annyira a kinyilatkoztatásban adott isteni fennhatóságnak való alávetettségünk aktusa, hanem sokkal inkább Isten megértése, amely megértés azt is lehetővé teszi, hogy a szolgai magatartásmód távolságából az istenbarátsághoz, istengyermekségünkhöz emelkedhessünk fel.24 20 Biser Kierkegaard-nak a Halálos betegség (1849) című könyvére utal, amelyben a lélek önelvesztése jelenti az ember számára egyeden halálos betegséget. A félelem fogalma (1844) Kierkegaard másik hasonlójellegű műve, amely az emberi egzisztencia mezején elemzi a félelem jelentését. 21 A XX. század fenyegető félelmeit saját bőrén is megtapasztalta Eugen Biser, mégpedig a II. világháborús események miatt. Tanulmányait a háború miatt kellett megszakítania, amikor behívták a német Wehrmachtbu. Hadbíróság elé azért állították, mert nem rejtette véka alá a tervezett oroszországi hadjárat ödetét illető szkepszisét; egy alkalommal pedig olyan sebet kapott, amely épphogy megengedte, hogy életben maradjon. Vö. Sans, G., Die Entdeckung der Subjektivität, Eugen Biser, der Apostel Paulus und die Religionsphilosophie, in Stimmen der Zeit (2015/2), 87-94, 91. 22 Vö. MODE, E., Das Eugen Biser Lesebuch, 37. 23 Vö. Kehl, M., Die Kirche bei Eugen Biser. Zur ekklesiologischen Dimension seines Denkens, in Stimmen der Zeit (2001/5), 319s-332, 320. 24 „Glaube ist dann nicht so sehr ein Akt der Unterwerfung unter die ihm im Offenbarungsereignis entgegentretende Oberhoheit Gottes als vielmehr ein »Gott verstehen«, das sich in und mit diesem gläubigen Verstehensakt aus der Distanz der Knechtschaft zur Höhe mitwissender Gottesfreundschaft erhebt. Uo. 320. 225
