Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 3-4. szám - Puskás Attila: Megújulás a pneumatológiában és a Szentlélekről szóló tanítás Gál Ferencnél
PUSKÁS ATTILA Megújulás a pneumatológiában és a Szentiéi ékről szóló tanítás Gál Ferencnél ÉRTÉKELŐ MEGJEGYZÉSEK Gál Ferenc teológiájában a pneumatológia nem önálló traktátusként illeszkedik a többi dogmatikai témakörhöz, inkább a pneumatológiai szempont folyamatos jelenlétéről beszélhetünk a teológiai kérdések kifejtése során. A Szentlélek kiáradásáról szóló könyve nem kíván monográfia lenni, inkább az Egyház életét érintő tapasztalatok által felvetett, a Szentlélek működésére vonatkozó kérdések teológiailag alaposan átgondolt és a lelkipásztori eligazítás igényével is fellépő munkának tekinthető. Pneumatológiája elsősorban a szentírási tanúságtétel Szentlélekre vonatkozó kijelentéseinek a kifejtő értelmezésében áll. E szisztematikus igényű szentírási hermeneutika és kerügmatikus beállítottságú reflexió mellett viszonylag háttérbe szorul a hagyomány, a magiszténumi megnyilatkozások és a spe- kulatívebb megközelítések ismertetése. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a filioque- kérdést is szűkszavúan, s inkább csak a nyugati teológia oldaláról ismerteti munkáiban. Gál Ferenc alapvető célkitűzése a teológiában végmenő pneumatológiai megújulás megbízható eredményeinek a beépítése volt a Szentlélekről szóló hagyományos tanításba, illetve a katolikus teológia egész rendszerébe. Ebből adódóan, noha sok forrást használt a kortárs szakirodalomból, és jól ismerte a még kiforratlan teológiai viták kérdéses pontjait, mégsem ment bele ezeknek a vitáknak az ismertetésébe, és nem érezte feladatának, hogy feltétlenül állást foglaljon velük kapcsolatban. Az egyes szerzők pneumatológiai nézeteit szuverén módon kezelte, s ezeknek az egyes elemeit mindig a szentírási tanúságtételhez mérve használta fel. Ezzel a szemléletmóddal szorosan összefügg a pneu- matológiájában érzékelhető egyensúly. A latin teológia szóténológiájában és ekklézioló- giájában korábban sokszor egyoldalúan jelenlévő krisztocentrizmust nem újfajta pneuma- centrizmussal kívánta felváltani, hanem Krisztus és a Szentlélek küldetésének sajátosságát, elválaszthatatlanságát és felcserélhetetlenségét hangsúlyozta tnmtánus látószögben. A pneumatológiai szempont érvényesítése a krisztológiájában nem jelenti azt, hogy Krisztus személyének a misztériumát kizárólag a Szentlélekkel való különleges kapcsolatából magyarázná. Hasonlóképpen a karizmatikus dimenzió létjogosultságának és jelentőségének egyháziam kiemelése sem jelenti az intézményes dimenzió háttérbe szorítását. Ugyanígy7 a pneumatológiája hátterét jelentő szentháromságtana is egyensúlyt igyekezett tartani az ágostom-tamási lélektani, valamint a Szentviktori Richárd, Bonaventura és Mühlen-féle interperszonális megközelítés között. E lényegre koncentráló arányérzékével, lelkipásztori szempontokat is figyelembe vevő és mindig kiegyensúlyozásra törekvő szemlélet- módjával közvetítette a Szentlélekről szóló új teológiai megfontolásokat a hazai teológia felé, s szolgálta ezzel maga is a pneumatológia kívánatos térnyerését a dogmatikában. 210
