Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 3-4. szám - Puskás Attila: Megújulás a pneumatológiában és a Szentlélekről szóló tanítás Gál Ferencnél
Megújulás a pneumatológiában és a Szentiélekről szóló tanítás Gál Ferencnél PUSKÁS ATTILA már trimtológiai keretben szó esett. Másfelől minden bizonnyal az is oka lehet a pneuma- tológiai traktátus hiányának, hogy a kézikönyv a korábban megjelent és pneumatológiai részeket is tartalmazó írások összefűzéséből keletkezett, nem pedig egy előre megtervezett munka. A Szentlélek kiáradása kötet traktátusként való beillesztése a kézikönyvbe sok ismétlést hozott volna magával, illetve fáradságos átdolgozást igényelt volna. Összefoglalva tehát megállapíthatjuk, hogy Gál Ferenc dogmatikáját összefoglaló kézikönyvében a pneumatológia nem önálló és teljes traktátusként, hanem az egyes értekezésekben jelenlévő szempontként található meg. A szerző a szentháromságtani részben értekezik legtöbbet a Szentiélekről. A szentírási és dogmatörténeti adatokból kiindulva előbb a Lélek istenségét és személyességét igazolja, majd a származásáról, az Atyához és a Fiúhoz való viszonyáról, végül az üdvtörténeti küldetéséről szól. A Szentháromság belső életének elgondolásához alapvető keretként használja az ágostoni-tamási ún. lélektani modellt, melyben a Logosz az Atya önmagát kimondó tökéletes önismerete, a Lélek pedig az ebből a tökéletes önismeretből fakadó önszeretete,2'1 ám korrigálja is ezt a modellt az interperszonalitás szempontját érvényre juttatva, amikor az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetét és dialógusát állítja. A Lélek is inkább úgy jelenik meg, mint ennek a kölcsönös szeretetnek a személlyé vált gyümölcse, mintsem pusztán az Atya önszeretetének a személyes közege. A Lélekre vonatkozóan átveszi Mühlen formuláját, miszerint a Szentlélek az Atya és a Fiú „mi-közössége”.23 24 A Szentháromságot a közösségi élet teljességének és forrásának nevezi. Ismerteti a filioque tanítását és a latin teológiában mellette kidolgozott érveket anélkül, hogy belemenne a vele kapcsolatos vitákba és az ellenérvek taglalásába. A Fiú és Lélek küldetésével kapcsolatban hangsúlyozza ezek felcserélhetetlen sajátosságát és sorrendjét: a Fiú az emberi természetet egyesíti önmagával hiiposztatikusan Jézusban; a Lélek eszközli Jézus emberségének megteremtését és megszenteli azt, valamint lakást vesz az emberi lelkekben, hogy megszentelje őket. Gál Ferenc a teremtést a Szentháromság egy Isten műveként értelmezi: az Atya a Fiú által teremt a Szentiélekben. A Lélekben teremtés azt jelenti, hogy a világ magán hordozza az isteni szeretet jegyét, mert a Lélek a megszemélyesült isteni szeretet. A teremtő szót az isteni szeretet mondta ki, mely szabadon az isteni tökéletességekben részesít. Ennek köszönhető a teremtmények változatos sokfélesége és értékhordozása, mely az emberi törekvés, kívánság tárgya lehet, valamint az is, hogy a személyes létezőknek képességük és igényük van a szeretetre. Knsztológiai, szótériológiai összefüggésben is találkozunk a pneumatológiai szemponttal. Krisztus és a Szentlélek kapcsolata, a Lélek tevékeny részvétele a megváltói műben Jézus élete misztériumainak, főként a megtestesülés, a megkeresztelkedés, a kereszt- áldozat és a föltámadás értelmezése kapcsán fogalmazódik meg. A Fiú emberré levése az Atya terve szerint, a Lélek erejében történik.25 A megkeresztelkedés jelenete külsőleg hasonlít a prófétai meghíváshoz, valójában azonban szentháromsági teofánia: az Atya kinyilvánítja Jézus kilétét, fiúságát és annak szolgai alakban történő megélését a bűnösök megváltására, a Lélek pedig betölti Jézust, hogy ettől kezdve kinyilatkoztassa az Atyát. Jézus ez után kezdi meg nyilvános működését azzal a tudattal, hogy Isten Lelke betölti és joga, hatalma van kiárasztani a Szendéiket. Jézus teljes önátadását a kereszten a mi megváltásunkra szintén az örök Lélek által vitte végbe. Áldozati tettét a Szentlélek hatotta át, 23 Vö. GAl, F., Dogmatika I, Budapest 1990, 66. 76. 24 Uo. 70. 25 Uo. 284. 207
