Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 3-4. szám - Perendy László: Egyházüldözés a III. század közepén Cyprianus levelezésének tükrében
PERENDY LÁSZLÓ Egyházüldözés a III. század közepén Cyprianus levelezésének tükrében Figyelme tehát nemcsak a börtönbe kerültek támogatására, hanem az üldözések következtében elszegényedettek segélyezésére is kiterjedt. A szegények megsegítése kezdettől fogva a helyi egyház, illetve kiemelten a püspök feladatai közé tartozott. Ez a feladat az üldözések következtében tehát új dimenziókban is megjelenik. A Í2. levélben arról ír, hogy az őrá háruló kötelezettséget jelen esetben a presbitereknek és diakónusoknak kell teljesíteniük: „A szegények mellől se hiányozzon figyelmes gondoskodásotok (ahogy már gyakran írtam), akik állhatatos hittel velünk együtt küzdenek, és nem hagyták el Krisztus táborát. Annál is nagyobb gondoskodást és figyelmet kell tanúsítanunk az irányukban, mert sem a szegénységnek nem adták meg magukat, sem az üldözés veszedelme nem sújtotta le őket, hanem hittel szolgálnak az Úrnak, és a többi szegénynek is példát mutattak a hűségre.”21 Rogatianus presbiternek és „a többi hitvalló testvérnek” címzett, 13. sorszámmal jelzett levelében (amelyet feltehetőleg valójában a 12. előtt, mégpedig a 6. és 10. levél között írt) egészen részletes utasításokat is ad Cyprianus, illetve jelentős összeget is küld a saját vagyonából is az elszegényedettek megsegítésére, jó példát nyújtva ezzel: ,,Bár korábban már megírtam a papoknak, mikor még börtönbe voltatok zárva, de most újra nyíltan üzenem, hogy ha a ruházkodásban vagy az élelemben valami hiányt szenvedtek, biztosítsák azt nektek; ezenfelül a saját, magammal hozott kis vagyonomból is küldök 250 sestertiust, legközelebb pedig újabb 250-et fogok küldeni. A lektorból lett Victor diakónus, aki itt van velem, szintén küldött nektek 175 sestertiust. Boldog vagyok, valahányszor a tudomásomra jut, hogy a szeretettől indíttatva sok testvérünk szinte egymással versengve igyekszik az adományaival a segítségetekre sietni szükségetekben.”22 Amint a fenti három levélből is látható, Cyprianus állandóan ügyelt arra, hogy a helyi egyház hagyományos feladatai, amelyeket „békeidőben” elláttak, az üldözések idején se legyenek elhanyagolva. Ezeket a karitatív feladatokat a „belső misszió” egyfajta megnyilvánulásának tekinthetjük. Cyprianus a különleges körülményekre való tekintettel ennek is új dimenziókat ad, illetve gondoskodik arról, hogy a klérus ne vegyen fel valamiféle defenzív, bezárkózó magatartási formát az üldözésekre hivatkozva, illetve ne mondhassa egyetlen felelős vezető sem, hogy a rendkívüli helyzet lehetetlenné teszi a rutinszerű feladatok ellátását. A klérus városban maradt tagjainak egyéb püspöki feladatokat is el kellett látniuk részlegesen vagy időlegesen, amelyeket Cyprianus egyelőre csak a szükséghelyzetre való tekintettel engedett meg.23 Az események menete sajnos nem igazolta a kezdeti optimista várakozásokat. Az üldözés heve nem csillapodott. Ekkor kerültek igazán előtérbe a mártírok és a hitvallók. A vértanúság vállalása végigkísérte az egyház egész addigi történelmét. A keresztények álláspontja mindig egyértelmű volt: a Krisztusról tett tanúságtétel és a halál vállalása a hit legfelső fokának számított, és a legnagyobb dicsőséget jelentette egy keresztény számára. 21 Ep. 12,2. 22 Ep. 13,7. 23 Ep. 18, 1. 196
