Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 3-4. szám - Kránitz Mihály: Az irgalmasság témája a Rendkívüli Szentévben
KRÁNITZ MIHÁLY Az irgalmasság témája a Rendkívüli Szentévben A legyőzhetetlen tudatlanság következménye, az Istentől való elfordulás, melyet az illető nem ismer fel, és önmagától nem képes ettől megszabadulni. Már a zsoltáros így imádkozott: „Rejtett bűneimtől tisztíts meg engem!”22 A lelkiismeret formálásában és az isteni irgalom befogadásában a híveket segíti az egyház és annak tanítóhivatala, amint ezt a zsinat is megerősíti: „Krisztus hívei lelkiismeretük alakításánál gondosan vegyék figyelembe az egyház szent és biztos tanítását.”23 Az egyház mint irgalmas anya mindig a lelkek szolgálatában áll, és segíti őket, hogy az embert a megtévesztő emben tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele magával ne sodorja (Ef 4,14), hanem az irgalommal találkozva megmaradjon az igazságban. A BÚCSÚ GYAKORLATA AZ IRGALMASSÁG MEGNYILVÁNULÁSA Az ember rászorul a megbocsátásra, mert a bűn, és ennek következtében a halál jellemzi földi életét. A személyiség megújul a kegyelem által, melyet Krisztus áldozata révén az egyház nyújt tagjainak. Maga az ember az Isten képére alkotott személy, akinek a titka Knsztus megtestesülése által fogható fel. Mivel Krisztus mindenkiért meghalt, ezért az ember végső hivatása is isteni.24 Ferenc pápa levele teljes búcsút nyújt az irgalmasság rendkívüli szent évében mindazoknak, akik a szokásos feltételeket teljesítik (elmélkedés az irgalmasságról, gyónás, áldozás, Hiszekegy és a pápa szándékára való imádság). Ezáltal is megtörténhet Isten irgalmasságának a megtapasztalása, amely a befogadó és megbocsátó, az elkövetett bűnt teljesen elfelejtő Atya arcáról sugárzik mindenki felé.25 Ferenc pápa levelében kifejti, hogy az irgalmasság cselekedeteinek végrehajtása által elnyert jubileumi búcsú, vagyis a teljes és kimerítő megbocsátás kegyelme az Atya „szeretetének erejéből” történik.26 Ferenc pápa azokra a hívekre is gondol, akik a Marcel Lefebvre francia katolikus érsek által alapított Szent X. Piusz Testvéridet templomaiba járnak, ahol a jubileumi búcsú elnyerése szintén lehetséges. A szentatya által közvetített gesztus már maga is az isteni irgalom megnyilvánulása.27 Az egyház a szeretetre rendelt közösség. Az egyház mindig az ember szolgálatában áll, és éppen Isten kegyelmének a továbbadása által az ember kiteljesedését segíti elő.28 22 Vö. Zsolt 19,3. 23 Vö. Dignitatis humanae, 14. 24 Vö. GS 22: „Vocatio hominis ultima revera una sit, scilicet divina.” 25 Vö. Ferenc pápa levele, amellyel teljes búcsút engedélyez az irgalmasság rendkívüli alkalmával, in Jöjjetek, imádjuk! Szent- ségimádások az irgalmasság rendkívüli szentévében, SZÍT, Budapest 2015, 8. 26 Uo. 10. 27 Uo. 7. 28 VI. Pál a zsinatot lezáró beszédében az egyház feladatát a szolgálatban látta: „E úriakra cosa dovremo rilevare: tutta questa ricchezza dottrinale é rivolta in un’unica direzione: servire l’uomo. L’uomo, diciamo, in ogni sua condizione, in ogni sua infermitá, in ogni sua necessitá. La Chiesa si é quasi dichiarata Páncéllá dell’umanitá, proprio nel momento in cui maggiore splendore e maggiore vigore hanno assunto, mediante la solennitá conciliare, sia il suo magistero ecclesiastico, sia il suo pastorale governo: 1’idea di ministero ha occupato un posto centrale.” (Ultima sessionepubblica dei Concilio Ecumenico Vaticano II. Allocuzione dei Santo Padre Paolo VI, Martedi, 7 dicembre 1965.) Lásd: https://w2.vatican.va/content/paul-vi/it/speeches/1965/documents/hf_p-vi_spe_ 19651207_epilogo-concilio.html. (A kutatás ideje: 2015. november 12.) Vö. Fossian, A., Annuncío e proposta della Jede oggi. Questioni e sfide, in La Scuola Cattolica, Rivista Teologica dei Seminario Arcivescovile di Milano (Luglio— Settembre 2012), 298-299. 178
