Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 3-4. szám - Kránitz Mihály: Az irgalmasság témája a Rendkívüli Szentévben
KRANITZ MIHÁLY Az irgalmasság témája a Rendkívüli Szentévben azonban az igazságos Isten neve is egyben, aki a bűnösöket újjáteremtő módon teszi igazzá. Az irgalmasság meghatározásának természetesen következménye is van, mert az az Isten alapvető tulajdonsága, együtt a mindenhatóságával. Ha tehát az irgalom Isten alapvető sajátja, akkor semmiképpen sem gyengítheti igazságát. Az ő igazságát irgalmából kiindulva kell megértem. Az irgalom így Isten sajátos igazsága. Éppen Isten irgalmának a megnyilvánulása jelenti az ő mindenhatóságát, ami tehát nem a gyengeség jele, hanem sokkal inkább a mindenhatóságé. Az irgalom különleges módon határozza meg Isten igazságát, igazságosságát és mindenhatóságát. Nem egy felcserélhető vagy osztó igazságról van szó, hanem a rosszat a jó segítségével legyőzni képes kreatív igazságosságról, mely emiatt Isten teremtő hatalmának a kifejeződése.12 HOGYAN ÜNNEPELJÜK AZ IRGALMASSÁGOT? A megfelelő ünnepléshez segít maga az evangélium és az egyház gyakorlata. A jelen eseményei is hozzásegítenek ennek a továbbgondolásához. Mert mintha a keresztények félnének Isten befogadó irgalmától az eltávolodott vagy más úton járó testvérekkel szemben, akik felé a jóságát akarja megmutatni. Emlékezzünk a szőlőmunkásokról szóló példabeszéd befejező mondatára: ,,Rossz szemmel nézed, hogy jó vagyok?”13 A megsebzett szeretet történetei szólítják meg ma a közösségeinket, és várnak lelkipásztori válaszra az igazságosság és a könyörület összefüggésében. Meg kell fontolni, hogy miképpen hirdetjük Isten igazságát és igazságosságát, aki abszolút hűséggel szeret.14 Az ünneplés az irgalmasság szentségeiben nyilvánul meg és főképp a szentgyónás kiszolgáltatása ad lehetőséget Isten irgalmasságának az igehirdetés központjába való helyezésére. Ez felveti az egyház nyitottságának a kérdését, és azok megszólítását, akik téves úton járnak, de életkeresésükben mégis egy lelki ház, egy lelki haza után vágyódnak. Ilyen szemmel nézte Jézus a saját népét, melyre úgy tekintett, mint „a pásztor nélküli ju- hokra”.15 A bűnbánat és az eukarisztia szentségének az összetartozása az irgalmasság évében számos alkalmat ad a megtérésre és az élet megújítására. Szent Ágoston szerint az eukarisztia az egység és a szeretet szentsége. Szent Pál az „agapé” szót használja a szeretetre, mely a kapcsolatainknak is olyan stílusa, mely minden ünneplést lehetővé tesz. Agapé és szeretet, azaz ünneplés nélkül „semmit nem érek”, „a szeretet mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel”.16 Szent Pál arra is tesz utalást, hogy a közösségben való széthúzás és a szeretet hiánya kiüresíti az eukansztikus ünneplést, ezért az eukarisztia az irgalom szentsége is egyben, mely a testvén kapcsolatok új stílusát igényli, hogy ne legyen hiábavaló annak a szeretete, aki életét adta barátaiért és ellenségeiért is.17 Az irgalom másik szentsége a szentgyónással kapcsolatos, melynek egyáltalán nem formális az összefüggése magával az eukarisztiával. Ugyanakkor gyakran tapasztaljuk azt 12 Erről lásd: Ferenc pápa, Lumen fidei, 27, SZÍT, Budapest 2013, 26: „Ha a szeretetnek szüksége van az igazságra, akkor az igazságnak is szüksége van a szeretetre. A szeretetet és az igazságot nem lehet szétválasztani. Szeretet nélkül az igazság rideggé, személytelenné, nyomasztóvá válik.” 13 Mt 20,15. 14 Ferenc pápa, Lumen fidei, 27, SZÍT, Budapest 2013, 26: „Az igazság, amelyet keresünk, az, amely értelmet ad a lépéseinknek, akkor világosít meg, amikor megérint bennünket a szeretet.” 15 Mk 6,34. 16 lKor 13,7. 17 Vő. XVI. Benedek pápa, Deus caritas est, 16—18, SZÍT, Budapest 2006, 21-24 (Isten- és felebaráti szeretet). 176
