Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 3-4. szám - Erdő Péter: A hívők nyelvének ismerete mint a plébánosi kinevezés feltétele - Az egyházfegyelem fejlődése III. Ince korától a Trentói Zsinatig
ERDŐ PÉTER A hívők nyelvének ismerete mint a plébánost kinevezés feltétele A honfitársakkal (földiekkel) fennálló, kölcsönös védelmet és támogatást is jelentő érzelmi és társadalmi kapcsolat olyan erős, hogy Panormitanus szerint az azonos nemzethez való tartozás a részrehajlás gyanúját alapozza meg.108 Ezért Gómez dicséri azt a spanyol és francia gyakorlatot, hogy a tartományok vezetését máshonnan származó személyekre bízzák. A plébániák betöltésekor azonban ennek ellenkezője szükséges. Ha a világi életben a túl szoros barátság veszélyes lehet a korrekt közigazgatás szempontjából, a honfitársi szeretet {patrius amor) és a közös nyelv (similitudo linguae) nagyon is hasznos. Sőt, amikor az erkölcsök javításáról van szó, különleges bizalomra van szükség. Egy itáliai nem szívesen hallgatja a hegyeken túlitól az intelmeket és megfordítva is ugyanez a helyzet.109 Ezt a meggondolást támasztja alá, hogy a hazai birtokosok nem fosztják ki a javadalmakat, ann viszont könnyen megtörténhet, ha a javadalmas külföldi. Továbbá: aki ugyanabból az országból való, az könnyebben kész a helyben lakásra (residentia) is. A más nyelvű emberekkel való kommunikáció ugyanis igen nehéz.110 Az anyanyelv különösen fontos a lelki dolgok terén. Ahol közös a nyelv, családias szeretet van jelen. Ezért Gómez szimpátiával kíséri Juan Luis Vives (1492—1540) javaslatát, hogy szinte minden városban létesítsenek nyelviskolákat, nemcsak a klasszikus, hanem az élő nyelvek oktatására is, hogy jó misszionáriusokat képezzenek.111 Egyébként Gómez fejtegetésének ebben a részében Vives humanista nyelvszemléletének hatása másutt is érezhető.112 A törvény címzettjei anyanyelvének használata nemcsak a megértéshez szükséges, hanem segít a rendelkezés tartalmának érzelmi elfogadásában is. így a törvény jobban tetszik, és nagyobb az esélye, hogy meg is tartják. Erre a következtetésre jut a szerző a római jog különböző szövegei alapján.113 108 GÓMEZ, Commentaria Reg. De idiomate, q. 1 n. 7: ed. (Romae) 1540, föl. 58v; vö. NiCOLAUS DE TUDESCHIS (Panormitanus), Commentaria in Decretales, ad X 2.28.36 η. 4: ed. Venetiis 1571, II/3, föl. 133va („Nam videmus, quod sola origo eiusdem loci quandoque praestat iustam causam recusandi iudicem, ut in c. accedens, il. 2 [X 2.6.4]”). 109 Gómez, Commentaria Reg. De idiomate, q. 1 n. 8—9: ed. (Romae) 1540, fol. 58v. 1,0 Uo. q. 1 n. 6: ed. (Romae) 1540, fol. 58v. 111 Uo. q. 1 n. 17: ed. (Romae) 1540, fol. 59v; Vives, I. L., De disciplinis libri XII. Septem de Corruptis Artibus, quinque de tradendis disciplinis, Lugduni Batavorum 1636, 472 („Fides enim, ut dicit Paulus, per auditum, cui lingua inservit. Quocirca vehementer cuperem ut in plerisque nostris civitatibus gymnasia instituerentur linguarum, non solum illarum trium, sed Arabicae, sed earum etiam, quae essent Agarenis populis vernaculae, quas addiscerent non otiosi homines, ad gloriam inde captandam, et plausum, sed ardentissimi zelo pietatis, parati vitam pro Christo impendere, ut eis instructi Christum illis gentibus annuntiarent”); az anyanyelv oktatásáról vö. uo. 483. 491. Lásd még pl. WATSON, F., Vives: on Education. A translation of the De tradendis Disciplinis of Juan Luis Vives, together with an introduction, Cambridge 1913 (úny. 2015), 90—106; CORONEL Ramos, M. A. et alii (trad, e comm.), Juan Luis Vives, De Disciplinis, I—III (Colección J. 1. Vives 7/1-3), Valencia 1997. 112 Vives nyelvészeti és nyelvfilozófiai gondolkodásához lásd pl. COSERIU, E., Das Problem des Übersetzens bei Juan Luis Vives, in Interlinguistica. Spraevergleich und Übersetzung:Festschrift zum 60. Geburtstag von Mario Wandruszka, FIrsg. Bausch, K.-R. - Gauer, H.-M., Tübingen 1971, 571-582; Brekle, Fl. E., Pragmatik und Semantik in Juan Luis Vives De Censura Veri’ (1531), in Matériaux pour une histoire des théories linguistiques, Edd. Auroux, S. - Glatigny, M. -Joly, A. - Nicolas, A. - Rosier, L, Lille 1984, 259-271; Esteban, L., Cuatro estudios a una ob- ra o „El arte de ensenar” de J. Luis Vives (Colección J. L. Vives 7/4), Valencia 1997. 113 Gómez, Commentaria Reg. De idiomate, q. 1 n. 19: ed. (Romae) 1540, fol. 59v—60r („Et ob eam causam veteres voluerunt, leges, quae dabantur populis, sub illo eiusdem poluli idiomate publicare, ut magis placerent omnibus et observarentur ut est text/us/ in § alienationis, in authen. de non alien. [N. 7.1. in c.] Quem ad hoc Roma, ponderat in 1. i. § fi. coi. hi. ff. de verbo, obliga. [Dig. 45.1.1.6] cum pluribus aliis ... § illud quoque, in authen. ut praepo. no. impe. [N. 47.2] ... Propterea dicit glo/ssa/ in 1. decreta, ff. de re iud. [Dig. 42.1.48] quod decreta inter Latinos debebant Latine proferri et inter Graecos Graece”). Vö. ACCURSIUS, Glossa ordinaria ad Dig. 42.1.48 v. Latine: ed. Digestum novum. Pandectarum luris Civilis tomus tertius, Apud Hugonem a Porta, 156
