Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 3-4. szám - Erdő Péter: A hívők nyelvének ismerete mint a plébánosi kinevezés feltétele - Az egyházfegyelem fejlődése III. Ince korától a Trentói Zsinatig
A hívők nyelvének ismerete mint a piébánosi kinevezés feltétele ERDŐ PÉTER 6.1. Alfonsus de Soto VIII. Ince pápa 19. reguláját magyarázva Soto mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy ez érvet jelent „azok ellen a népek ellen, akik az mondják, hogy minden országnak megvan az a kiváltsága, hogy senki sem nyerhet el ott váró mányi jogot vagy javadalmat a király jóváhagyása nélkül. Ez ugyanis csalás, mert ha érthetően tudja beszélni és érti a nyelvet, az elegendő”.86 Ezért a spanyol vagy kasztíliai királyságban királyi engedély nélkül is lehet javadalmuk az aragóniaiaknak, a katalánoknak, a portugáloknak és még a genovaiaknak is, ha értik és beszélik a nyelvet. Plébániát is kaphatnak. Más javadalmakra ugyanis ez a tilalom nem vonatkozik. Igaz ugyan, hogy IV. Sixtus pápa saját kezdeményezésű (motu proprio) bullát adott a spanyol királynak arról, hogy országában külföldi nem kaphat javadalmat a király egyetértése nélkül, de ezt a szerző szerint még a toledói kanonokságokra sem kell alkalmazni, egyrészt mert a bulla kiment a gyakorlatból, másrészt mert Toledo nem tartozik a legszorosabb értelemben vett Kasztíhához, hanem külön egységet alkot. Mivel azonban az ügy a magyarázat írásakor harmadfokon még függésben van, Soto nem kíván véglegesen nyilatkozni.87 Elvileg azonban azt vallja, hogy a plébánosok nyelvtudásáról szóló regula, mivel érvénytelenné teszi az áthágásával végzett kinevezést, a cselekményt érvénytelenné tevő (irritans) rendelkezés, vagyis a büntető törvények módjára szoros értelemben kell magyarázni.88 Ezért az ordinárius által adott piébánosi kinevezésekre nem vonatkozik. Ezt egyébként Soto szerint az is alátámasztja, hogy az ordinárius a helyszínen jobban ismeri a jelölteket. Ha nem is teljes biztonsággal, de a szerző az is felveti (forte dici posset), hogy ennek a szabálynak az áthágásával maga a pápa is nevezhet ki a nyelvet nem ismerő plébánosokat, ha az okmányban az ex certa scientia vagy a motu proprio záradékot használja.89 Mindent egybevetve Soto magyarázata a kúriai tisztségviselőknek és a kérelmezőknek kedvez, mert szűkén értelmezi azt a szabályt, amely az adományozható javadalmak körét korlátozza. 6.2. Luis Gómez Gómez magyarázatait a Kancelláriai szabályok VIII. Ince által kiadott változatához fűzi.90 Az ott 19. regulaként De idiomate (A nyelvről) cím alatt szereplő szabály kapcsán először a rendelkezés eredetének és természetének kérdését vizsgálja. Megállapítja, hogy a Kan86 (ALFONSUS DE Soto), Glossa ad Reg. 19: ed. Regule ordinationes (GW M12377), (föl. 20v) („Ista regula facit contra vulgares dicentes quuod unumquodque regnum habet hanc prerogatiuam quod nullus potest ibi habere gratiam expectatiuam nec beneficium sine legitimatione Regis quia hoc est una truffa, nam si sciat loqui ideoma intelligibiliter et intelligat satis est”). 87 Uo. 88 Uo. („ista regula est penalis exquo annulat, ut dicit glo. in c. decet, de immu. eccle. Ii. vi.[VI 3.23.2] ergo non debet extendi sed restringi regula in penis [VI 5.13.49] et regula odia, de reg. iu. Ii. vi. [VI 5.13.15] ). Vő. IOANNES Andreae, Glossa ordinaria, ad VI 3.32.2 v. Processus: ed. Sextus Decretalium liber a Bonifacio octavo in Concilio Lugdunensi editus. Cum Epitomis, divisionibus et Glossa ordinaria Ioannis Andreae, Veneriis 1567, 317a—b (eszerint a templomban folytatott világi perek és az ott hozott ítéletek érvénytelenek, de a templomban kötött szerződések nem. „Nam cum tantum processus et sententias iudicurrj irritet, et poenalis sit constitutio, poenam non extendendam, infra de reg. iu. in poenis [VI 5.13.49]”). 89 (Alfonsus de Soto), Glossa ad Reg. 19: ed. Regule ordinationes (GW M12377), (fol. 20v). 90 Göller (1906) 25; vö. uo. (1905) 449, Gómez a Soto által magyarázott változatot, vagyis VIII. Ince reguláit tartja szem előtt. 153
