Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 3-4. szám - Erdő Péter: A hívők nyelvének ismerete mint a plébánosi kinevezés feltétele - Az egyházfegyelem fejlődése III. Ince korától a Trentói Zsinatig
ERDŐ PÉTER A hívők nyelvének ismerete mint a plébánosi kinevezés feltétele Ioannes Andreae szerint a rítus szó a magyarázott fejezetben a szentségekre, a mores kifejezés pedig pedig a többi cselekményekre vonatkozik.58 Rövid utalás után arra a kérdésre, hogy kik alkalmasak erre a sajátos szolgálatra és milyen oktatást kell adniuk a híveknek,59 Ioannes Andreae megemlíti Velence sajátos helyzetét, megjegyezve, hogy az nem ellenkezik az itt szereplő szabállyal, mivel a pátriárka Grado (és nem Velence) címét viseli.60 A praesul szó a laterám rendelkezésben arra a személyre vonatkozik, akit a megyéspüspöknek vikáriussá kell kineveznie a sajátos csoportok számára, és — a szerző szerint - bármilyen főpapot jelenthet, nem csupán püspököt. De Hostiensis és mások ebben a szövegösszefüggésben a prelátuson mégis felszentelt püspököt értenek. Ha nem volna püspök, nem szolgáltathatná ki a szent rendeket. Ám ez a püspök nem megyéspüspök, hanem a helyi püspök vikáriusa.61 Ioannes Andreae kellő figyelmet szentel a lelkipásztori vonatkozásoknak is. Hostiensishez hasonlóan parochiani néven említi a bizonyos nyelvhez vagy rítushoz tartozó híveket.62 Szerzőnk mindenesetre Goffredus Tranensisre utalva jogi és lelkipásztori elvként fogalmazza meg, hogy a papoknak alkalmazkodniuk kell annak a közösségnek a törvényes szokásaihoz, amelyhez küldetést kaptak, azok adottságaihoz, akiket tanítaniuk kell, és azok felfogóképességéhez, akik számára prédikálni kötelesek.63 Hozzáfűzi ehhez azt a Római Birodalom közigazgatásának tapasztalatából származó — Hostiensis által említett — megfigyelést is, hogy a tartományok lakossága nagyra értékeli, ha szokásaikat tiszteletben tartják.64 Ez az elv pedig, bár Ioannes Andreae nem mondja kifejezetten, jelenti a hívek saját szokásainak és nyelvének tiszteletét is. Követése tehát akkor is ajánlatos, ha ezek a hívek esetleg értenek más nyelvet is. 5. A HÍVEK NYELVÉNEK ISMERETE AZ APOSTOLI KANCELLÁRIA SZABÁLYAIBAN A hívek nyelvének ismeretére vonatkozó különböző kánonjogi normák közül, melyek ezt a készséget mint a javadalom elnyerésének feltételét tárgyalják, kiemelkednek a kancelláriai szabályok (Regulae Cancellariae), amelyek XXII. János pápa korától fogva az Apostoli Kancellária többi dokumentumától különböző műfajt alkotnak.65 XI. Gergely 58 Ioannes Andreae, Commentaria ad X 1.31.14 v. Ritus e v. Mores: ed. Venedis 1612, föl. 255rb. 59 Uo. ad X 1.31.14 v. Idoneos: ed. Venedis 1612, föl. 255rb („de rescrip. cum adeo [X 1.3.17], de electio, causam [X 1.6.8]”) e v. Instruendo: uo. („ sic supra de electio, cum in cunctis [X 1.6.7], supra de statu monac. cum admona. [X 3.35.6] Hostien/sis/”). 60 Uo. ad X 1.31.14 v. Pontifices: ed. Venetiis 1612, fol. 255rb („80. distinctione, capitulo secundo [D. 80 c. 2], nec. ob. de Venetis: quia patriarcha Gradensis est, ut ibi no.”). 61 Uo. ad X 1.31.14 v. Praesulem: ed. Venetiis 1612, fol. 255rb (,,id est praelatum, sive rectorem, non tamen episcopum. Est enim praesulis nomen generale, sicut et praesidis. ff. de officio praesi. leg. 1 [Dig. 1.18.1], et praepositi, infra de verborum significatio, quamvis. [X 5.40.9] secundum Gof&ed/um/. Sed Hostiens/is/ et Abb/as/ intelligunt de praesule episcopo; alias non posset ordines celebrare; non tamen erit episcopus illius loci, sed episcopi vicarius: ut dicitur hic, si ergo sunt parochiani Graeci, habebit episcopus vicarios Graecos”). 62 Uo. 63 Uo. ad X 1.31.14 v. Conformem: ed. Venetiis 1612, fol. 255rb („conformare se debet quis moribus ipsorum, cum quibus vivit. 41. distinctio, quisquis. [D.41 c.l] et capacitati eorum quos decet, octava quaestione prima, oportet. [C.8 q.l c.12] et intelligentiae eorum, quibus praedicat. 43. distinctione sit rector [D.43 c.l], Goff- red/us/ et provinciales sibi magnum reputant, si suae consuetudines commendentur, et serventur. £F. de officio procons. si in aliqua [Dig. 1.16.7], Hostiens/is/”). 64 Uo. 65 Vő. Tangl, M., Die päpstlichen Kanzleiordnungen von 1200-1500, Innsbruck 1894 (úny. Aalen 1959), IV; Οτ- TENTHAL, E. v., Regulae Cancellariae Apostolicae. Die päpstlichen Kanzleiregeln von Johannes XXII. bis Nikolaus V., 150
