Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Rokay Zoltán: Kránitz Mihály: Alapvető hittan
KÖNYVSZEMLE a nevelésre”) kapcsán kirobbant vitával. Noha a fórum létrehozása elkerülhetetlennek tűnt az újabb, 1968-as anarchia megelőzése érdekében, Habermas azt ész-ellenesnek minősítette (346 köv.). A szerző nem hallgatja el, hogy Habermas „baloldali fasizmusnak” minősítette az egyetemisták terrortevékenységét (193), s ezzel hallgatóit, akik őt Adorno asszisztenseként ünnepelték, maga ellen hangolta. Ugyanígy, noha enyhített változatban, beszámol arról is, hogyan tette nevetségessé és lehetetlenné 1868. XI. 14-én Hans Imhoff akcio- msta Habermas előadását (212). Arról is értesülünk, hogy a müncheni egyetem két ízben is visszautasította Habermas kérelmét, hogy ott tiszteletdíjas tanási állást kapjon (240). Müller Doohmmal együtt 2004-ben Lorenz Jäger is kiadott egy Adorno-bibliográ- fiát. Csak remélhetjük, hogy ez utóbbi Habermasszal kapcsolatos tapasztalatait is nyilvánosságra hozza. — Doohm könyvének végén rendkívül informatív időrendi áttekintést találunk, valamint Habermas legfontosabb publikációinak (101 tételjegyzékét. A képanyagból a 7.-et említeném meg, amelyen Habermas mint a „Hitlerjugend” tagja látható, amint bajtársaival 1944 augusztusában masírozik, valamint a 17.-et: Habermas beszéde az egyetemisták körében, 1968. június 1-jén a frankfurti egyetem menzáján. Rokay Zoltán KRÁNITZ MIHÁLY: Alapvető hittan Szent István Társulat, Budapest 2015 588 oldal Az idei Szent István könyvhéten vehette kezébe az érdeklődő az impozáns, igényes, de visszafogott kiállítású kötetet, melyre a keresztény könyvvásár látogatói felfigyeltek. 1999—2000-ben a szerző már jelentkezett ugyanezen című könyvvel, négy szerényebb kivitelű, inkább jegyzet jellegű kiadásban, melyben 1947-től (Horváth Sándor Fundamentális teológiájától számítva) több mint öt évtizedes „szakadékot” hidalt át, amely időszakba a II. Vatikáni Zsinat is tartozik sorsdöntő dokumentumaival, amelyek sok szempontból éppen az alapvető hittan további sorsára nézve meghatározóak. Most nem kellett ilyen hosszú ideig várni. S noha a kötet az 1999-2000-es kiadványt követi lényegi felépítésében és tartalmában (hiszen ez a tanítóhivatal részéről megadott), egyrészt azóta is jelentőségteljes egyházi dokumentumok, a tárggyal kapcsolatos figyelemreméltó publikációk láttak napvilágot, és nemzetközi fundamentálteológiai konferenciák kerültek megrendezésre. Mindezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezekről a kötet bevezetőjében értesülhetünk. Időközben maga a szerző is másfél évtizedes egyetemi tanári többlettapasztalatra tett szert, amit fontos kiemelni, mivel a szóban forgó kiadvány egyszersmind tankönyvként is szolgál (erről tanúskodnak a memoriterek a „főrészek” végén). Az oktatói tevékenységen túl meg kell említeni a szerző időközben kifejtett gazdag publikációs tevékenységét, részvételét a nemzetközi konferenciákon világszerte, és azokon történt fellépéseit előadásokkal, beszámolókkal. Mindenekelőtt azonban a szerző nevéhez fűződő Ut Unum Sint Ökumenikus Intézet kezdeményezéseit és az azóta is élénk érdeklődést kiváltó vállalkozást kell megemlíteni, valamint a nem katolikus keresztényekkel és a más vallásokkal folytatott párbeszédet, amely lényegesen gazdagítja a kötet ide vágó fejezeteit. A kihívás, a feladat, a küldetés ma is időszerű: „Mindig álljatok ké2015/1—2 135
