Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Szuromi Szabolcs Anzelm: Pompanon, J.-C.: Le Sacrement de l'ordre
KÖNYVSZEMLE hasonlító felvonultatása (pp. 183—225), akik közül a legterjedelmesebb szakasz természetesen Szt. Ágoston (t 430) írásainak szisztematikus vizsgálatára irányul (pp. 198—211), de nem felejtkezik el a Szerző a Statuta Ecclesiae Antiqua (442 és 506 között) megemlítéséről sem (pp. 214-215). Az ötödik fejezet érdekessége a középkon egyház és a skolasztika koncepciójának olyan koherens bemutatása, amely a különböző forrásokon túl, képes a kortárs teológia érveket, az egyes szerzők különböző megközelítése ellenére, harmóniába rendezni, így az érett középkor teológiai felfogásáról egy letisztult és egységes képet nyújtani az olvasó számára, miközben végigtekinti a szent rend értelmezése terén maradandó meglátást kifejtő minden egyes szerző munkáját (pp. 227-284). A Trienti Zsinat (1545—1563) tanítását bemutató hatodik fejezet a reformáció által felvetett kritikus kérdések elemzésével kerül bevezetésre (pp. 285-295), amelyet az egyetemes zsinat állás- foglalásának szisztematikus, és az előző fejezetekben megjelenő források érveivel támaszt alá a Szerző. Már itt megmutatkozik Jean-Claude Pompanon azon módszere, hogy értelmezései tanbeli megvilágításához az Enchiridion symbolorum, definitionum et declarationum de rebus fidei et morum (ed. Denzinger, Η. — Schönmetzer, A., Freiburg 1976.36) megfelelő helyeit tünteti fel (pp. 296—312). Az I. és II. Vatikáni Zsinat (1869—1870; 1962-1965) - a történelmi hűséget, azaz a két egyetemes zsinat szerkezeti összetartozását nyomatékosan kihangsúlyozva — egy fejezetben kap helyet, melyben az Enchiridion symbolorum forráshivatkozásai adják meg a mértékadó eligazítást az Egyház normatív tanításának helyes értelmezéséhez (pp. 313—362). Külön érdekessége ennek a fejezetnek XII. Piusz pápa (1939-1958) szerepének a kiemelése (pp. 330-338), mint akinek tevékenysége elengedhetetlen részét képezte a II. Vatikáni Zsinatot lehetővé tevő, egyházi tan- és fegyelembeli hagyományon nyugvó reformfolyamatnak. Valójában az ezt követő teije- delmes - befejező - nyolcadik fejezet foglalja szisztematikus egységbe a kötet korábbi egységeiben tárgyalt gazdag forrásanyagot a szent rend teológiai meggyőződéséről, amely jelenkori értelmezéséhez ad stabil és világos segítséget (pp. 363—481). A Szerző következetesen vizsgálja a szent rend kapcsán a 21. században újra és újra felmerülő teológiai kérdéseket, és határozott, kiegyensúlyozott választ ad rájuk a Szentírás, a szenthagyomány és az Egyházi Tanítóhivatal normatív megnyilatkozásai alapján. Mindenegyes állítás mögött megtaláljuk ezt a három pillért. A fentiek alapján kellő bizonyossággal állíthatjuk, hogy Jean-Claude Pompanon monográfiája egyedülálló segédeszköz, nemcsak a szent rend kérdéskörében kutatásokat folytatók és a teológiai vagy kánonjogi képzésben résztvevők számára, hanem hiteles támpont mindazoknak, akik az egyházi rend szentségére vonatkozó forrásokat, teológiai szempontokat, az Egyház világos hittani és fegyelmi hagyományán és rendelkezésein nyugvó álláspontját közelebbről meg akaiják ismerni, ill. annak a kinyilatkoztatáson nyugvó sajátosságait meg szeretnék érteni. Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem. 129
