Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)

2015 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az egyház anyagi javaira vonatkozó egyházfegyelem változásainak vázlata, kánonjogtörténeti megközelítésben

SZUROMI SZABOLCS ANZELM Az egyház anyagi javaira vonatkozó egyházfegyeiem változásainak vázlata... rámutat arra, hogy az egyszerűfogadalmas szerzetesek anyagi javai, amely fölött ideiglene­sen nem rendelkeznek (vagy az intézmény vagy más kezelésére bízzák), nem tekinthetőek egyházi javaknak.40 Ebből azonban logikusan vonhatjuk le azt a pozitív megállapítást, hogy az örökfogadalommal, amennyiben javaikat átengedték saját intézményüknek, azok egyházi javakká minősülnek át, hiszen az intézmény nem pusztán kezelője ekkortól az ilyen javaknak, hanem tulajdonosa. Amennyiben a Corpus imis canoniciben megtalálható anyagra fordítjuk a figyelmün­ket, láthatjuk, hogy a Decretum Gratiani (1140 körül) vonatkozó kánonjai elsősorban a gyűjtemény második részében, azon belül aló. Causá ban kaptak helyet. Az 506. évi XI. Toledói Zsinat szövegét átvéve, a C. 12 q. 3 c. 3 egyértelműen kijelenti, hogy az Egyház és az Apostoli Szentszék született jogon, szabadon és a világi hatalomtól függet­lenüljogosult anyagi javakat szerezni, elidegeníteni és kezelni, saját célja teljesítése ér­dekében. Azonban nemcsak az egyetemes egyház, hanem annak egyes erkölcsi — mai szakkifejezéssel élve: jogi) személyei is rendelkeznek a szerzés, elidegenítés és kezelés jo­gával, megtartva a magasabb szintű kánoni előírásokban az érvényességhez rögzített fel­tételeket.41 A katolikus egyházi vagyonjognak ez a legfontosabb alapelve újabb és jogi ér­vek sorát felvonultató megerősítést nyert IV. Sándor pápa által (1254-1261), 1257-ben írt levelével (vö. VI 3.23.1).42 Ezzel érvel IX. Piusz pápa (1846-1878) 1856. december 15-én,43 amely álláspont rövid összegzése így bekerül a CIC (1917) Can. 1495-be.44 Nyilvánvaló, hogy mindezen jogcselekmények civiljogi relevanciája lényegesen meg­változott az egyház társadalmon belüli helyzetének a VI. és a XVIII-XIX. század közötti időszak folyamán beállt módosulásának következtében. így a rögzített alapelv érvénye­sülését, ill. annak lehetséges formáit, a szekularizáció után, elsődlegesen az egyes orszá­gokban elfogadott állam és egyház kapcsolatát rögzítő jogszabályok és a Szentszékkel esetlegesen megkötött megállapodások - akár konkordátum - képes csak garantálni.45 Ezért a hatályos CIC 1254. kán. 1. §, amely követi a CIC (1917) Can. 1495-ben leírta­kat, jelentős szerepet játszik az Apostoli Szentszék egyes országok tekintetében megkö­tött és vagyonjogi kérdéseket is érintő nemzetközi megállapodások jogelvi alapjaként. Ilyen jellegű megállapodás született az Apostoli Szentszék és a Magyar Köztársaság kö­zött 1997. június 20-án, amelynek módosítása a 2013. október 21-én aláírt 2013. évi CCIX. törvénnyel került kihirdetésre.46 40 Larraona, A., Commentarium Codicis Can. 534, in Commentarium pro Religiosis 13 (1932), 184—195, különösen 186. 41 Friedberg I, 718. 42 Friedberg, Ae., Corpus iuris canonici, II. Lipsiae 1881 (repr. Graz 1955; továbbiakban: Friedberg II), vö. Re­gesta Pontificum Romanorum inde ab a. post Christum natum MCXCVI1I ad a. MCCCIV (ed. Potthast, A.), I—II. Berlin 1875 (repr. Graz 1957), n. 16308. 43 Pius IX, Alloc. Nunquam fore (15 dec. 1856): Codicis iuris canonici fontes I-IX (ed. Gasparri, P—Serédi, I.), Ro­mae 1923-1939, II. 911-916. 44 Conte a Coronata, M., Institutiones iuris canonici II, 449-451. Vermeersch, A.-Creusen, J., Epitome iuris canonici II, 467-468. 45 SCHOUPPE, J-P., Droit canonique des biens (Collection Gratianus Series), Montréal Qu. 2008, 30—32. 46 Az egyes államokkal kötött megállapodások szövegéhez vö. Martin de Agar, J. T., Raccolta di Concordati 1950—1999, Citta dei Vaticano 2000. Martin de Agar, J. T., I Concordati del 2000, Citta del Vaticano 2001. Vö. Viejo-Ximénez, J. M., Posición juridica de la Iglesa católica en eI orden international, in Revista Espahola de derecho Canonico 62 (2005) 145—182. NImec, D., Concordat Agreements between the Holy See and the Post-Communist Countries (1990-2010) [Law and Religion Studies 8], Leuven-Paris-Walpole, MA. 2012. 106

Next

/
Oldalképek
Tartalom