Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Tarjányi Béla: Kocsis Imre: Az üdvösség igéje. Újszövetségi tanulmányok
KOCSIS IMRE: Az üdvösség igéje. Újszövetségi tanulmányok Szent István Társulat, Budapest 2013 239 oldal KÖNYVSZEMLE Kocsis Imre a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán az Újszövetségi Tanszék vezetője 2012 őszétől. Az élete delén járó professzor római biblikus tanulmá- nyainak befejezése és néhány éves káplám szolgálat után gyakorlatilag egész eddigi életét a szentírástudomány művelésének és oktatásának szentelhette: előbb az Egri Hittudomá- nyi Főiskolán, majd a váci előkészítő szemináriumban és az Apor Vilmos Főiskolán volt szorgos és kedvelt biblikus tanár, így7 immár több évtizedes gyakorlat után foglalhatta el a budapesti Hittudományi Kar újszövetségi katedráját. Biblikus oktatói munkássága nyomán számos kiváló műve jelent már meg a bibliai tudományok terén: ״Isten elküldte Fiának Lelkét” (Szt. Jeromos Kát. Bibliatárs., 2004, 176 o.), A He^yi Beszéd, (Jel, 2005, 204 o.); Lukács evangéliuma (SzIT, 2007, 625 o.), Bevezetés az Újszövetség kortörténetébe és irodalmába, I. kötet (Szent István T. 2010, 308 ο.), II. kötet (Szent István T. 2011,274 o.) Emellett rendszeresen jelennek meg írá- sai különböző folyóiratokban, évkönyvekben. Ezen írásait jelentette most meg a Szent István Társulat egy gyűjteményes kötetben ״Az üdvösség igéje” címmel. A tizennyolc tanulmányt tartalmazó kötet arról tanúskodik, hogy Kocsis Imre figyelme 111. munkássága gyakorlatilag az Újszövetség egészének tanulmányozására kitér- jed: az első öt írás a szinoptikus evangéliumok tanításával foglalkozik, kettő János evan- géliumának teológiájával, a következő hét Pál apostol leveleivel, az utolsó négy tanul- mány pedig biblikus teológiai témákat dolgoz fel. Ezen írások mindegyike a Szerző elmélyült hitéről és széles korú szaktudásáról ta- núskodik. A tanulmányok nagy értéke, hogy Kocsis professzor mindig pontosan fogai- máz. Az egyes témákkal kapcsolatban rendre felsorolja a különböző nézeteket, de nem áll meg ennél, az olvasót nem hagyja bizonytalanságban, hanem mindig megjelöli az álta- la helyesnek tartott véleményt, és meg is indokolja azt. (Választásával egyet is érthetünk). Érdemes kiemelnünk néhány figyelemreméltó, érdekes részletet ill. megfogalma- zást ezekből az tanulmányokból. ״Jézus a megtérést elsősorban nem a kárhozat veszélye, hanem az üdvösség ajánlata miatt kérte. A megtérésnek ezt az alapvetően pozitív szemlé- letű megközelítését mutatják a Lk 15-ben mgőrzött példabeszédek” (11. o.). A tékozló fiúról szóló példabeszéd elemzése során a Szerző megjegyzi: ״Az apa ’fiúként' fogadja tékozló gyermekét, s ezzel lehetővé teszi, hogy a fiú is a szó teljes értelmében ’apát' tud- jón látni benne” (12. o.). Ha továbbvisszük az emberi kapcsolatokra ezt a gondolatot, az azt jelenti, hogy az én viselkedésem teszi lehetővé a másik belső változását. Ugyanez tör- ténik Zakeus történetében, Jézus testvérként tekint Zakeusra (״O is Abrahám fia”), s et- tői a gesztustól törtémk meg Zakeusban a fordulat. O maga is megteszi ennek a gondo- latnak a továbbvitelét az ellenségszeretettel kapcsolatban a későbbiekben. (9—16. o.). ״Az ellenség iránti jóindulat és szeretet egyrészt Isten uralma új rendjének a legéke- sebb jele, vagyis a megtérés legegyértelműbb következménye, másrészt ösztönző és fel- rázó jellege is van: lehetőséget ad a másik félnek arra, hogy felülvizsgálja ellenséges ma- gatartását. A tanítványoktól elvárt ellenségszeretet ennélfogva ugyanarra a célra irányul, mint Istennek a bűnösök iránti szeretete: a megtérést és a kiengesztelődést kívánja elő- mozdítani” (15. o.). 82
