Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A betegek kenetére vonatkozó egyházfegyelem kikristályosodása és kánonjogi forrásai
SZUROMI SZABOLCS ANZELM A betegek kenetére vonatkozó egyházfegyelem kikristályosodása... Π. A KODIFIKÁLT KÁNONJOG FEGYELMI RENDELKEZÉSEI - FORRÁSAI ÉS ÉRTELMEZÉSE A Tnenti Zsinat részletes állásfoglalása stabil keretet adott a későbbi szentségi jogalkotás- hoz. Ez jelenik meg a CIC (1917) Cann. 937—947-ben, amelyek a bevezető meghatáro- záson túr8, három fejezetben rendezik a szentkenet kiszolgáltatását, kitérve a szentkenet kiszolgáltatójára, felvevőjére, végül a kiszolgáltatás liturgikus formájára. Az 1983. január 25-én kihirdetett új Egyházi Törvénykönyvben az extrema unctio kifejezést átveszi a sac- ramentum unctionis infirmorum megnevezés, az 1970-ben és 1972-ben kiadott új liturgikus rendelkezések, valamint VI. Pál pápa (1963-1978) 1972. november 30-án kiadott Sac- ram unctionem infirmorum apostoli konstitúciója59 szóhasználatának megfelelően. Ezeknek a dokumentumoknak az ismeretében nyomon tudjuk követni az Egyházi Törvény- könyv reformjához készült és a 998-1007. kánonokra vonatkozó előkészítő schémákat, valamint az azokhoz fűzött törvény módjára kiadott magyarázatokat a Communicationes 1977, 1983, 1999 és 2000-es számaiban.60 Ugyan a forrásokból kitűnik, hogy voltak viták a szentkenet anyagára vonatkozó- an, azaz, hogy balzsammal, vagy borral kevert olíva olaj is használható-e hozzá, de a fe- gyelem szilárdnak mutatkozott a tiszta olíva olaj használata mellett61, amelyre a legjobb példa az Aquinói Szt. Tamás Summa Theologica művének befejező részében (Supplemen- turn Tertiae Partis, q. 29 art. 4) található állásfoglalás, amely egységet nagy valószínűség szerint már Fra Rainaldo DE P1PERNO készítette. A szentkenetet Nyugaton rendes kö- rülmények között a püspök áldja meg; Keleten ezt a kiszolgáltatáskor a presbiter is meg- teheti. Érdemes megjegyezni, hogy ez utóbbira a latin egyházban is van lehetőség, szűk- ség esetén; azonban a keleti hagyományban ez a felhatalmazás szükséghelyzet nélkül is fennáll.62 A régi fegyelem még egyértelműen tartalmazta, hogy presbiter csak püspöktől, vagy pápai engedély birtokában áldhatja meg kenet anyagát képező olajat, mégpedig sú- lyos szükség esetén.63 A CIC (1917) Can. 945 és az 1970-ben kiadott Onio benedicendi Oleum catecumenorum et infirmorum et cotificiendi Chrisma előírásától eltérően a hatályos Egyházi Törvénykönyv csak a szentségkiszolgáltatás folyamán engedélyezi a papok szá- mára az olaj szükség esetén történő megáldását.64 A jelenlegi norma tehát már nem tártál- mázzá a súlyos szükség kitételt. Az is tény, hogy a jelenlegi fegyelem már nem az Após- toli Szentszéktől származó felhatalmazásról beszél a papok által történő kenetmegáldással kapcsolatosan, hanem a hatályos Rituale és a Kódex maga adja meg ezt a jogot számukra. Érvényes kiszolgáltatására mindegyik, de csakis érvényesen felszentelt pap képes65 (CIC [1917] Can. 938 § 1; vö. CIC 1003. kán. 1. §), még az eretnek, szakadár, lefoko- zott (vö. a régi jogban szereplő degradatio, mint klerikusra kiszabható büntetés), kiközö- sített is. Ezt a tan- és fegyelembeli források felsorolásával újra megerősítette a Hittani 59 CIC (1917) Can. 937 — Extremae unctionis sacramentum conferri debet per sacras unctiones, adhibito oleo öli- varum rite benedicto, et per verba in ritualibus libris ab Ecclesia probatis praescripta. 5’ PAULUS VI, Const. Ap. Sacram unctionem infirmorum (30 nov. 1972): AAS 65 (1973) 5-9. 60 Vö. Communicationes 9 (1977) 340-344; 15 (1983) 213-216; további magyarázatok: 31 (1999) 86-102, 114- 115,118-120, 161-163; 32 (2000) 60-61, 120-122, 132-134. 61 Cappello, F. M., Tractatus canonico - morális de sacramentis, III: De extrema unctione, 23. 62 Liebermann, L. B., Institutiones Theologicae, II. 693 (n. 787). 63 WERNZ, F. X. - V1DAL, P., Ius canonicum ad Codicis normám exactum, IV. 197-198. 64 CIC Can. 999 — 2° in casu necessitatis, quilibet presbyter in ipsa tarnen celebrationesacramenti. 65 WERNZ, F. X. - V1DAL, P., Ius canonicum ad Codicis normám exactum, IV. 194. 69
