Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 1-2. szám - Puskás Attila: Filozófia és kinyilatkoztatás kapcsolata Richard Schaeffler vallási tapasztalat értelmezésében
PUSKÁS ATTILA Filozófia és kinyilatkoztatás kapcsolata Richart Schaeffler vallási tapasztalat értelmezésében történelmet és a történelem eszkatologikus beteljesedését, s ezért egyetemes jelentőségű. Erről az Egyháznak az üdvösség partikuláris, de univerzális jelentőségű jeleként (sacra- mentum salutis universale) tanúskodnia kell. Ahogy Izrael, úgy az Egyház tagjai számára is, a szent Istennel való találkozás az intellektuális és az erkölcsi megtérés ajándékba ka- pott tapasztalata és állandó feladat is, mely a tanúságtétel kötelezettsége miatt fokozott je- lentőséggel bír (tropikus mozzanat).27 Schaeffler vallásfilozófiájának a másik hozadéka, hogy a vallási tapasztalat értelme- zésével kritériumokat is meg tud fogalmazni a vallási tapasztalat félresikerült formáinak a feltárásához. E kritikai mércéket nem kívülről, egy természetes teológia által kidolgozott metafizikai isteneszme, vagy egy redukcióval kialakított észvallás (természetes vallás/tér- mészetes kinyilatkoztatás) racionalista fogalma alapján állítja fel, hanem magának a vallá- si tapasztalatnak a filozófiai elemzésével. így segítheti a vallások önkritikáját és a vallás- közi párbeszédet is. 2. FILOZÓFIA ÉS KINYILATKOZTATÁS 2. 1. A teoretikus ész dialektikája és posztulátumai - posztulatorikus metafizika Az ember a valósággal folytatott dialógusa során különböző típusú tapasztalásmódokat alakít ki, melyekhez különböző típusú tapasztalati világok és szubjekdvitásmódok tar- toznak. Ilyenek a természettudományos empíria, az etikai, az esztétikai és a vallási tapasz- talás módja és világa. Ezek tapasztalási módok eredetiek, a nekik megfelelő tapasztalati világoknak más és más a szerkezete. Különbözik az idő- és térszemléletük, mindegyik esetében mást jelentenek a fogalomalkotást és értelmezési keretet biztosító alapkategó- nák: a kauzalitás, a kölcsönhatás és a szubsztancia (identitás). A szubjektum is különbö- zőféleképpen konstituálódik: a természettudományos tapasztalásban az egyetemesen he- lyettesíthető kutató énként, az etikai tapasztalásban az erkölcsi döntés helyettesíthetetlen alanyaként, a vallási tapasztalatban a Szenttel való találkozásban átalakuló, új gondolko- dásmóddal megajándékozott vallásos énként. Ezek az eredeti tapasztalási módok nem le- vezethetők egymásból, s világaik felépítésének öntörvényűsége miatt nem is foglalhatók bele egy mindegyiket átfogó egyetlen világba. Ugyanakkor azonban nem is választhatók szét egymástól. Nem elégségesek önma- guknak, kölcsönösen átjárják, sőt ki is egészítik egymást. A természettudományos kuta- tásnak etikai imphkátuma van, de ugyanígy az etikai tapasztalás területét is kiegészíti a saját tapasztalási területéről származó etikai szempontokkal. Az esztétikai tapasztalatnak lehet vallási implikátuma, de a vallási tapasztalás világát is kiegészítheti az esztétikai tapasztalási módban másodlagosan jelentkező tapasztalatával a Szentről. Mivel mindegyik eredeti ta- pasztalást ki tudja egészíteni egy másik tapasztalási módból eredő másodlagos tapasztalat, ezért mindegyik tapasztalati világ partikulárisnak bizonyul. A partikularitás magát a tárgy- konstitúciót jellemzi a tapasztalati világok interferenciája miatt. Minden egyes tapasztalá- si területen végrehajtandó teljes tárgykonstitúció így egy átfogó világ ismeretét tenné szükségessé. Következésképpen, az észnek lehetetlen lemondania a tapasztalati világokat átfogó egyetlen világ regulativ ideájáról, mint az ész saját maga elé állított feladatáról. Ugyanakkor lehetetlen teljesítenie ezt a feladatot, nem tudja megalkotni az átfogó világ 27 PhE III, 534-536. 59
