Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 1-2. szám - Puskás Attila: Filozófia és kinyilatkoztatás kapcsolata Richard Schaeffler vallási tapasztalat értelmezésében
PUSKÁS ATTILA Filozófia és kinyilatkoztatás kapcsolata Richart Schaeffler vallási tapasztalat értelmezésében több szintes szintézisalkotás történik. Az értelmi feldolgozás során a szubjektív élmények a kölcsönhatás, a szubsztancia és az okság kategónái segítségével beilleszkednek az adott tapasztalati világ egészébe, elfoglalják helyüket az értelmezési keret átfogó összefüggésé- ben, objektív érvényre tesznek szert, mint a szubjektummal szembehelyezkedő ismeret- tárgyak az igaz vagy hamis ítélet mércéjeként." A tapasztalat, mint a valósággal folytatott folyamatos, jövőbe nyitott dialógus el- választhatatlan az emberek egymás közötti dialógusától, mely a különböző kommuniká- dós közösségekben és hagyományokban zajlik. Az általunk létrehozott művekben, kü- lönösen a kimondott vagy leírt szóban a valóság velünk szemben támasztott igényének, az általunk rá adott válasznak és mások válaszra való felszólításának a kifejezése és to- vábbadása történik. Szavainkkal a valóság velünk szemben támasztott követelményére adott válaszunkat úgy mondjuk ki, hogy másokat is ugyanazon követelmény elé állítunk és válaszra hívunk, ahogy viszont, ők is ugyanezt teszik a velünk való kapcsolatukban. A történelemben kialakuló kommunikációs közösségek és hagyományok sajátos, egy- mástól különböző szemlélet- és gondolkodásmódjai (verbum et forma mentis) nem má- sok, mint a valósággal és a valóságról a kommunikációs közösség tagjai között folytatott párbeszéd lenyomatai. A tapasztalat lényegi mozzanatainak megállapításánál Schaeffler összeköti transzcendentálfilozófiai vizsgálatainak eredményeit a Szentírás négyes értei- mérői szóló teológiai hagyománnyal. Az összekapcsolás alapja az az összefüggés, amely a tapasztalat, a nyelvi kommunikáció és a Biblia négyes értelmének tana között van. Ez utóbbi nem önkényes exegézis eredménye, hanem tükrözi a beszélgetés, mint inter- szubjektív dialógus szerkezetének dimenzióit és végső soron a tapasztalat, mint a való- sággal folytatott dialógus belső mozzanatait. Ennek a kapcsolatnak a fényében beszél Schaeffler általában a tapasztalat, s azon belül a vallási tapasztalat allegorikus, anagogikus, historikus és tropikus mozzanatáról.12 1.2. Vallási tapasztalat és kinyilatkoztatás A vallási tapasztalat középponti kategónája a ״Szent” (nutum), ebben a vallástudomá- nyokban használatos neutrális grammatikai formában azt fejezi ki, hogy a vallási tapaszta- latot nem elsősorban konkrét tartalmi eleme (objectum materiale), hanem az a sajátos mód (objectum formale) határozza meg, ahogy a legkülönfélébb tárgyak, események, személyek igénybe veszik a vallásos szubjektumot. Természetesen, a különböző vallá- sokban eltérőek lehetnek a Szenttel való találkozás konkrét területei, és egy-egy valláson belül is megtörténhet a hierofánikus hangsúlyáthelyeződés bizonyos területekről más te- rületekre (pl. természeti jelenségekről történelmi eseményekre). A vallási tapasztalatra jellemző, hogy mindaz, ami egyáltalán tapasztalat tárgya lehet, az a sajátosan vallási ta- pasztalatnak is tárgyává válhat, mint a Szent kinyilvánulásának, megjelenésének a közege. Ilyen értelemben a vallási tapasztalatban konkrét helyzeteknek s azok elemeinek ״hiero- fánikus átalakulása” (transzfigurációja), transzparenssé válása történik a Szent megjelené- se számára." Minden tapasztalat belső mozzanata a valóság által támasztott igény és az ezt felfogó válasz közötti különbség, valamint a valóság igényének a felfogó választ mindig meg״ ED 331-333. ,2 PhE I, 171-176; PhE II, 60. ״ PhE II, 122. 53
