Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 1-2. szám - Györök Tibor: A reconciliatio ecclesiastica Nüsszai Szent Gergely írásaiban
A reconciliatio ecclesiastica Nüsszai Szent Gergely írásaiban GYOROK TIBOR Míg a keresztség esetében tudomásunk van arról, hogy azt a húsvéton kívül más je- les ünnepeken is kiszolgáltatták, addig a reconciliatio ecclesiastica liturgikus eseményére — úgy tűnik - mindig húsvét előtt került sor. A bűnbocsánatot Gergely ezen a helyen is gyógyulási folyamatként mutatja be, ahol a siker érdekében a megtérőnek és az egyházi elöljárónak együtt kell működnie. A püspök már levele elején leszögezi, hogy ez utóbbi részéről nem kevés hozzáértés kívántatik meg. A levél további kánonjaiból kiderül, hogy a bűnbánók egy része önként, önmagát vádolva jelentkezett a püspöknél, amit Gergely a gyógyulás felé vezető út első lépéseként értékel, és a büntetés enyhítésének (rövidítésének) indokát látja benne.14 Más esetekben a bűnöst rajtakapták tettén, és/vagy súlyos vétekkel vádolva őt, panaszt tettek a püspöknél.15 Gergely a bűnöket a lélek betegségének tekinti, és a három platóni lélekrész (értei- mes, vágyódó, haragvó) szennt kategorizálja.16 A bűnbánók visszafogadása fokozatosan történt, miközben a katekumenekéhoz hasonló utat kellett végigjárniuk. Egy ideig telje- sen ki voltak zárva a templomból (״sírók”17), majd a katekumenekkel együtt meghallgat- hatták a szentírási olvasmányokat és a homíliát (״hallgatók”18), végül az utolsó időszak- ban leborulva részt vehettek a szentmisén, de nem áldozhattak (״leborulók”19). A teljes kiengesztelődésre akkor került sor, amikor mind a három időszakot végigjárták. A ve- zeklésre előírt idő a bűn nemétől függően 9-től 27 évig (háromszor három - háromszor kilenc év) terjedt, amelyet azonban enyhítő körülmények figyelembe vételével jelentő- sen le lehetett rövidítem.20 Kiemelten súlyos vétkek esetén a kiengesztelődésre csak a ha- lálos ágyon kerülhetett sor.21 Nüsszai Gergely a penitencia kánoni szabályozásának ismertetésekor az atyákra és írott dokumentumokra hivatkozik,22 amelyek rendelkezéseit összességében tiszteletben tartja. Egyes kérdésekben azonban kritikákat fogalmaz meg az egyház gyakorlatával szemben, és a maga részéről szigorúbb büntetést tartana kívánatosnak.23 Ennek ellenére nem bírálja felül az érvényes egyházjogi normákat.24 Vajon szentségnek tekintette-e Gergely az egyházi kiengesztelődést? - A kérdésnek ebben a formában való feltevése talán anakronisztikus. Nüssza püspöke mindenesetre az egyház alapvető, az apostoli időkre visszanyúló, sőt Jézustól alapított intézményei közé 14 Epist. can. 4g; 6g. 15 Epist. can. 4h. 16 Epist. can. le.h. Vö. Platón, Polit. 440e-441a; Phaidr. 246a-b; 253d-254e. 17 Ezt Gergely így fejezi ki: apoblétousz einai (Epist. can. 4i), pantelész aphoriszmosz (uo. 5f). 18 En té akroaszei parameinai(Epist. can. At). 19 Hüpopiptontesz (Epist. can. 4i), en episztrophéproszeukheszthai (uo. 4i.5f). A büntetés ideje paráznaság esetén háromszor három év (Epist. can. 4i), házasságtörés esetén háromszor hat év (uo. 4k), szándékos gyilkosság esetén háromszor kilenc év (uo. 5f). A többi bűnökért járó vezeklés hosszát Ger- gely ehhez a három alapvető esethez viszonyítva határozza meg. Ez a szabály érvényes a hitüket önként (külső kényszer nélkül) megtagadókra (Epist. can. 2), és azokra, akik a mágikus, ezoterikus praktikákhoz folyamodtak (uo. 3). A uiaticumbm (ephodion) azok a haldoklók is részesülhet- nek, akik nem értek háromfázisú vezeklésük végére (uo. 5i). 22 Epist. can. 8d. Epist. can. 6.5b.8b. A szigorúbb szabályozás mellett Gergely szentírási helyekkel és a bűnök súlyosságának összehasonlításával érvel. Megállapítja, hogy a pénzsóvárság büntetlensége meg is hozta a keserű gyümölcseit. Gergely az ״enyhébb” szabályozást az egyház irgalmasságával (philanthrópia) magyarázza. A mai olvasó számára persze ezek az ״emberbaráti” engedmények is felette rigorózusnak tűnnek.
