Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - MEGEMLÉKEZÉS - Tarjányi Zoltán: In memoriam Boda László (1929-2014)
In memóriám Boda László (1929-2014) 1973 szeptemberében ötödéves kispapként azok között voltam, akik nagy kíváncsisággal vártuk az új erkölcsteológia professzor első előadását a korabeli Hittudományi Akadé- mián. A 44 éves Boda László nagy lendülettel tartotta meg első óráját, kihirdetve, hogy minél hamarabb szeretné megismerni jövendőbeh szeminaristáit. Mivel már évek óta az erkölcsteológia bűvöletében éltem, és Zemplén György professzor úrnál majdani szak- dolgozataim témájához sok anyagot gyűjtöttem, rögtön az első óra után bekopogtam a tanszéki szoba ajtaján. Boda professzor úr kedvesen leültetett és érdeklődve hallgatta be- mutatkozó szavaimat, de ő maga legalább még 5-6 percig mint egy gőzmozdony, fújtatva járt körbe-körbe a nagyon pici teremben. Azóta is sokszor megjelenik gondolatomban ez az emlék, és morfondírozom a jelenség okán: vajon mi volt ennek a hihetetlen fel- spannoltságnak a hátterében? Talán maga az abszurd helyzet: Boda professzor tudott ar- ról, hogy a korabeli professzori Kar nem őt jelölte első helyen a tanszék betöltésére. S azt is tudta, hogy mi, a hallgatók tudunk erről. Úgy vélem ez okozhatott különleges hajtó- erőt neki, hogy minden áron el akarta kápráztatni a pesti hallgatóságot (előtte majd 20 évig Esztergomban filozófiát tanított). Megjegyzem, ez később sikerült is neki, amikor a Levelező Tagozat hihetetlen tömeggel és nagy lelkesedéssel működött a 70-es évek vé- gétől: minden tanárnak külön rajongó tábora volt. Ami a dolgozataim tartalmát illeti: né- hány hétig még igyekezett lebeszélni a professzor úr választott szakterületemről (a mo- naszdkus engedelmességi fogadalommal gyűjtöttem az anyagot), de amikor látta, hogy nem akarok változtatni, nagyvonalúsággal és nagy szabadságadással támogatta terveimet. 1977-ben én voltam az első, aki nála doktorált. Mindenesetre 1973-ban hallatlan zűrzavar létezett az erkölcsteológiában. Ha valaki megnézi a II. Vatikánum előtti szakkönyveket, láthatja, hogy mennyire parancs- és kö- telesség központú, rideg volt az erkölcstan. A bűnökkel kapcsolatban csak úgy záporoz- tak a peccatum mortale ex totogenere suo minősítések, melyek azt tartalmazták, hogy teljesen mindegy, hogy ki milyen szándékkal és milyen körülmények között végez valamilyen cselekedetet, az csak halálos bűn lehet. Ezt a régi felfogást életképesen képviselm már nem lehetett. Ám szükség volt egy megbízható új alapra, amely nem a lázadásból fakad (nem a szituációs etika túlhangsúlyozásából, és nem a szélsőséges konszekvencializmus- ból), hanem egy biztos teológiai, azaz dogmatikai bázisra, melyen biblikus érveléssel meggyőzően lehet kifejteni az erkölcs Istentől eredő hivatását. Ezt a szilárd alapot Boda professzor B. Haring munkásságában fedezte fel. Hogy Isten Jézus Knsztusban minden embert megszólít, és igényes személyes kapcsolatot akar kiépíteni vele, melyet legteljesebTEOLÓGIA 201.4/3-4 232
