Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Zimányi Ágnes: Az Abszolútum ismeretének eredete Pauler Ákos bölcseletében
ZIMÁNYI ÁGNES Az Abszolútum ismeretének eredete PaulerÁkos bölcseletében fogalmakból, amelyek őt meghatároznák, nem magyarázható. ״Csak arra kell szorítkoz- nunk, hogy elkülönítsük a többi dologtól, azaz a relatívumoktól.”18 Az Abszolútum nem azonos az ideavilággal, bár szoros kapcsolat áll fenn közöttük. Ezt már az a körülmény is bizonyítja, hogy az ideák (igazságok) világa összetett, az Ab- szolútum azonban csak egyszerű lehet. A kapcsolat abban áll, hogy az Abszolútum mint mindennek abszolút végső, egyszerű előfeltétele, így előfeltétele az ideák világának is. ״Analógiás־értelemben az ideák Isten örök gondolatai.”19 Az Abszolútum szükségkép- pen túl van az összes relatív dolgok (valóságok, viszonyok, érvényességek) létmódján, és amennyire ilyen körülmények között jellemezhetjük, a jósággal, a szeretettel azonosít- hatjuk. Isten a szeretet. Az Abszolútum mindennek, így az értékvilágnak is végső előfeltevése és feltétlen meghatározója. A létezés teljessége tehát annak teljes értékességét is jelenti. Az Abszolú- tűm ennek következtében az értékek teljességét: az igazság, a jóság, a szépség feltétlen és korlátlan megvalósulását is fel kell tennünk. A létezés teljessége ugyanis ״annak teljes ér- tékességét is jelenti”.20 Mivel az értékvilág és a létezés szorosan összekapcsolódott, a rela- tív létezők létüket annál szabadabban tudják megélni, felmutatni, minél inkább alkal- mazkodnak az értékvilághoz. Pauler ezt így összegzi: ״Valóságnak lenni annyit tesz, mint törekedni az igazra, szépre és jóra.”21 Létezik-e ilyen Abszolútum? - teszi fel a kérdést Pauler Ákos. Létezését már akkor elismertük, amikor a relatívumokat megtapasztaltuk, elismertük. Hiszen a korrelativitás elve szerint ״nincsen relatívum Abszolútum nélkül, ugyanis a relatívum éppen az, ami valami abszolúthoz viszonyítva függő, azaz relatív”. Ezért nem tudunk megismerni anél- kül, hogy el ne ismernénk valami végső Abszolútum létét, amely mindentől függeden és ״önmagában megáll”.22 Pauler Ákos megállapítja, hogy minden filozófiai rendszer feltesz valamilyen végső és független Abszolútumot, még a pozitivizmus, az empirizmus is, ha erőnek, szellemnek vagy a tények összességének nevezi is. ״Gondolkodni már annyit tesz, mint valami Abszolútum létére építem.”23 Paulert a valóság reduktív végiggondolá- sa az Abszolútum létének elismerésére vezeti. ״Az Abszolútum létének kimutatását hagyományos néven istenbizonyítéknak mondjuk.”24 Azt kell mondani, hogy a relatívumok, azaz a valóságot alkotó egyes való- ságok elismerése már istenbizonyíték, mert magában foglalja valami Abszolútum létének elismerését, amelyhez viszonyítva relatívum a valóság. Más szóval az a bizonyosság, amely- lyel a tapasztalati valóság létét elismeijük, egyúttal az Abszolútum létét is azzal egyenran- gú bizonyossággal ruházza fel. ״Az istenbizonyítás nem egyéb, mint végiggondolt ta- pasztalás, azaz az Abszolútum létét közvetett empirikus bizonyítás révén ismeijük fel.”25 18 Metafizika, 28. §. 19 Metafizika, 44a §. 20 BEV 255. §. 21 BEV 255. §. 22 BEV 168. §. 22 BEV 168. §. 24 Metafizika, 29. §. 25 Metafizika, 29. §. 220
