Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A katolikus egyetemek szerepe az Egyház missziós tevékenységében
SZUROMI SZABOLCS ANZELM A katolikus egyetemek szerepe az Egyház missziós tevékenységében Vissza kell azonban térnünk az Ex corde Ecclesiae apostoli konstitúció 15. pontjában rögzített első három alapelvre. A tudás integrációja különösen is hangsúlyos egy olyan korban, ahol a szisztematikus gondolkodás feledésbe merül, a klasszikus kategóriák szét- esnek, a tudományos terminus technicusok alkalmazása pedig elmosódott tartalommal jele- nik meg.42 Az igazság keresése és a megismerésre való törekvés az ember legalapvetőbb adottságai közé tartozik. Ezek azonban nemcsak lehetőséget jelentenek az egyes ember számára, hogy a megismerés, az analízis, a szintézis, a már feltárt ismeretek és az új ered- mények elérésének eszközeit meghatározott - intézményesen kikristályosodott keretek között — elsajátítsa, hanem egyúttal erkölcsi kötelezettséget is, hogy a megismert igazsá- got mások számára - az igazsághoz hűen - átadja, annak tartalmát mások előtt megvédje és a bennük foglalt értékeket megőrizze.43 Csakis ezáltal képes a rendezett ismeret tény- leges hatást gyakorolni az közösség egészére, azaz az emberi társadalomra. Márpedig a tudományos cselekmény végzése mindig az egész közösség javát, és az igazság egyete- mesebb megismerését kell, hogy lehetővé tegye. A katolikus egyetem lényegéhez tartó- zik tehát a legmagasabb szinten álló alapkutatások végzése és az elért eredményeknek a különböző osztatlan, BA/BSc, MA/MSc és PhD képzésbe való szisztematikus beépítése. Ennek elengedhetetlen eszköze a kiemelkedő minőség.44 A legtöbb katolikus egyetem elsődlegesen a bölcsészet- és társadalomtudományok művelésének a területén végez je- lentős munkát4’, azonban éppen a XXI. század tudományfelfogásának a módosulásai, az alkalmazott eszközök és nem utolsó sorban, a társadalmon belül beállt változások szüksé- gessé teszik, hogy a legújabb természet-, műszaki-, és orvostudományi területen elért eredmények megfelelő — a katolikus tanítás fényében történő — elemzését; sőt ezeken a területeken akár az úttörő szerep vállalását. Ez szoros kapcsolatban van a harmadik — vagyis az etikai - alapelvvel. A katolikus egyetem nem képes betölteni sajátos küldetését, azaz a keresztény értékrend hiteles megjelenítését a tudományos világban, valamint az új generáció képzésében, nevelésében, az ember világban való helye szemlélete kialakításá- ban, ha nem kínálja fel azt a tudományosan igazolt, a kortárs társadalom és kultúra legje- lentősebb problémáira választ adó alternatívát, amely megkülönbözteti a szekularizált és az erkölcsi/etikai alapelveket relativizált - vagy éppen meghaladott — normának tekintő posztmodern kutatástól és oktatástól. Ennek a sajnálatos jelensége egyre erőteljesebben érvényesül számos, a legrangosabb intézetek közé tartozó egyetemen, szerte a világon. A második alapelv valójában mindennek az összegzését jelenti, hiszen ״a módszeres ku- tatás a tudomány minden ágában, ha az igazán tudományos módon történik, és ossz- hangban van az erkölcsi normákkal, [akkor] a hittel soha nem kerül ellentétbe.”46 42 SZUROMI, Sz. A., The Epoch of Crisis of the Classical Categories, in Europe in a World in Transformation (Conference at the Hungarian Academy of Sciences, 14th—16^ December 2006) (ed. Vizi, E. S.—Kucsera, T. G.), Budapest 2008, 165-171. 43 SZUROMI, Sz. A., Bevezetés a katolikus hit rendszerébe, Budapest 2013\ 68. 44 DE POOTER, P., L’Université catholique au service de l’Eglise et de la société, in Ius Ecclesiae 4 (1992), 45-78. 45 Universitates et alia instituta studiorum superiorum Ecclesiae Catholicae, 16—17 (Grocholewski, Z.). 46 Ex corde Ecclesiae, 17 (ford. Széchényi, K.). TEOLÓGIA 2014/3-4 204
