Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Papp Miklós: A kompromisszum - Megközelítések a katolikus, a protestáns és a keleti teológia oldaláról
PAPP MIKLÓS A kompromisszum - Megközelítések a katolikus, a protestáns és a keleti teológia oldaláról c) A felebarát java nem lehet másodlagos: ahol felmerül a gyanú, hogy itt károkat szenved a felebarát, s csak nekem van előnyöm, akkor bizalmatlannak kell lenni az ilyen megoldás iránt, keresni kell további alternatívákat. d) Másokkal beszélgetni kell: egyrészt szakemberekkel, másrészt morális szakem- berekkel. Katolikusként aranyszabály, hogy az ״in se - önmagában !mindig rossz” cselekvéseket sohasem szabad megtennünk. A helyes cselekvés meg- találásához számunkra mértékadó a Szentírás és a tanítóhivatal tanítása. e) Imádkozni a helyes belátásért: a lelkiismeret önmagától nem tévedhetetlen instancia, megváltásra és megvilágosításra szorul. Isten Lelke az egyház közös- ségének és azon belül az egyénnek is megmutatja, mi a helyes. 7. Az epikia A leírt normák az erkölcsi belátásban való előrehaladás lecsapódásai. A belátás az egészet ragadja meg, az ész, a konszenzus ezt fordítja le a konkrét történelmi helyzetre. Ezek a leírt normák lehetnek túlkövetelőek, de alulkövetelőek is. Az epikia kiművelt erénye tudja, hogy a normák mindig másodlagosak a konkrét szituáció igényéhez és az individuum személyességéhez képest. Szó sincs itt az Egyház által elítélt ״szituációs etikáról”, ami tü- körteremszerűen mindent képes relativizálni, hanem annak felismeréséről, hogy az élet a ráció előtt jár egy lépéssel. így a ráció által szisztematizált legjobb rendszerek is mindig lemaradnak a valóság élő igénye mögött. Ez a normákra vonatkozóan azt jelenti: a szituá- ció és az egyéni lelkiismeret olykor kevesebbet vár el, mint a norma, olykor pedig többet. A legjobb normák is absztraktak, a szituáció egyszenségét és a cselekvő egyediségét nem tudják visszaadni. Édesanyámat úgy szeretni, ahogy csak én tudom, semmilyen norma- szisztéma nem képes leírni. A konkrétum gazdagságát a normák mindig csak aszimptoti- kusan képesek megközelíteni. Az epikia erénye képes ezt a hézagot betölteni: olykor ke- vesebbet, olykor többet követel, mint az előírt norma. Ehhez olyan erkölcsileg érett, nagykorú, kiművelt személyiség kell, aki tud irgalmas, józanul megengedő lenni, de aki oly- kor tud az előírt normától igényesebb, sürgetőbb, túlcsorduló is lenni. Az epikia erénye így kompromisszumos helyzetben, dilemma-szituációban keresi a konkrét valóság igényé- nek való megfelelést, s ami eleinte kivételnek tűnik, az visszahathat a normaalkotásra, s ma- gát a normát-törvényt teszi megengedőbbé-szigorúbbá. így tehát az epikia erénye a szí- tuáció élő igénye megtalálásának erénye, ami egyben a törvény javításának eszköze.29 Epikia tudja, hogy a legbeteljesültebb normarendszer sem én utol az ember és a vi- lága gazdagságát. Az emberi személy és a világ mindig gazdagabb (jóságban és gonoszság- ban is), nűnt ahogy azt a szisztémák kimeríteni képesek lennének. Attól nem vagyok jó szerzetes, hogy megtartom a szüzességi fogadalmat, mint ahogy az sem elég a jó házas- sághoz, ha nem csaljuk meg egymást. Egy életvitel nem attól jó, hogy7 megfelel az aktuá- lisan leírt normáknak. Ez csak a felszín megfigyelése lenne, azzal ámítana, hogy a normák képesek kimeríteni a valóság gazdagságát, és a világ alapjában egészséges. Elrejtené, hogy nűnden normarendszer már eleve kompromisszum. A keresztények nem egy normarendszer megtartására keresztesednek meg, hanem az élő Krisztus élő követésére. Mindezek után látjuk: a katolikus morálteológia kifejlesztett olyan segítséget, ami segít a bonyolult helyzetben is intellektuálisan helytállni. A ״minden szempontból töké- letes” döntés absztrakt utópia, ám az ember mégis szeretne úr maradni a döntései házá29 V1RT, G., Epikie — verantwortlichen Umgang mit Normen, Matthias-Grünewald-Verlag, 1981. 157
