Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: XXIII. János pápa és az életszentség bizonyítéka
KRÁNITZ MIHÁLY XXIII. János pápa és az életszentség bizonyítéka 4. NEMCSAK ,JÓ PÁPA”... Nem véletlenül nevezik ״a jóság pápájának” XXIII. Jánost, mert éppen korának feszült- ségei közepette tudott jóindulatot sugározni. Személyében szinte egy élő modern csodá- nak számított, aki képes volt meghaladni a fajok, osztályok, bőrszínek és kasztok határait, hogy valamennyi nép szívét megérintse.10 Miben is állt Roncalli titkát Valójában nem másban, mint a hagyományos magatar- tásban, melyet dinamikusan képviselt. Ebben jelen volt egyházi képzése és kultúrája, és a látszólag összeegyeztethetetlen konzervatív, de mégis evangéliumi nyitottsága. Egyéni- ségének nyomát lelki naplója őrzi, melyet tizennégy éves korában kezdett írni, és égé- szén nyolcvanegy éves koráig folytatott.11 Jóllehet immár ötven éve a II. Vatikáni zsinattal kapcsolatban mindig XXIII. János nyitottságára hivatkoznak, ám ő maga nagyon tradicionális ember volt, és csak a zsinat megjelenésével figyelhető meg változás.12 Roncalli egy jósággal teli pap. Kétségkívül személyiségének döntő megnyilvánulása ez volt, mely lehetővé tette számára, hogy min- denhol tartós barátságokat építsen, és ez különleges módon lett látható, amikor — mint- egy három évtizeden át — a pápát képviselte, gyakran olyan területeken, amelyek elég messze voltak attól a katolikus világtól, amelyben született és tanult.13 Életének egész ívében ugyanaz az ifjú pap maradt, a gondolat és a cselekvés meg- bonthatatlan egységében, mely — jóllehet bizonyos határok között — visszatükröződött különböző szolgálati és hivatali beosztásaiban. Alapvetően egy ״régimódi” pap volt, a ke- resztény kinyilatkoztatás földjébe gyökerezve, de ez sokszínűséget és lendületet adott szolgálatának.14 15 Krisztus barátságától lángoló pap szeretett volna lenni, és semmi mással nem akart foglalkozni, csak Isten Országával és akaratával. Erről beszélt egy alkalommal a római papságnak 1960. január 25-én: ״A pap személye szent... A jó lelkűiét, a komoly tanul- mányok, a szó és a modor ragyogó példája mintegy köpenyként veszik körül a pap em- berségét. De ezeknek az erényeknek az alkalmazását az isteni titkokra és az apostolkodás cselekedeteire az oltár szolgálatából meríti. Ez a számára rendelt hely. Innen szól a hí- vekhez az elmélkedésben elsajátított szavakkal, és otthonosan kell mozognia az Úr templomában. A misekönyv és a breviárium szent szavainak először lelkének titokzatos mélyén kell visszhangoznia, mielőtt kiejti őket a szentély boltíve alatt”.'’ XXIII. János kormányzó, vezető ember volt, de engedelmességből a Szentlélek irányítása alatt álló vezető. A világ János pápában egy pásztort és atyát ismert meg. Azért 10 CAPOVILLA, L. F., Angelo dt Dio. Trafedeltä e rinnovamento, in IIgiorno dei Santi, II Messaggero (27 aprile 2014), XIX. Lásd még: Feldmann, Chr., Johannes XXIII. Der gütige Prophet, Herder, Freiburg 2006. " Vö. GIOVANNI XXIII, IIgiornale dell’anima e altri scritti di pietä (szerk. Loris F. Capovilla), San Paolo, Cinisello Baisamo 2003’4. Lásd még: Giovanni XXIII, Le parole dell’ anima (szerk. Giuliano Vigini), Libreria Editrice Vati- cana-Mondadori, Cittá del Vaticano—Milano 2013. 12 McDermott, J. M., Vatican II and Ressourcement Theology, in Lateranum 78 (2012/1), 69: ״Fifty years ago the Second Vatican Council was summoned by Pope John XXIII. Although the pope’s own theology and spiritua- lity were very traditional, a distinct mutation in Catholic theology emerged from the council. ״ Vő. FERENC pápa, Beszéd XXIII. János halálának 50. évfordulóján, vö. http://w2.Vatican.va/content/francesco/it/ speeches/2013/june/documents/papa-francesco_20130603_diocesi-bergamo.html. 14 Capovilla, L. F., Angelo di Dió. Trafedeltä e rinnovamento, XIX. 15 Capovilla, L. F., Angelo di Dió. Tra fedeltá e rinnovamento, XIX. ״A jó János pápa ne keltsen nosztalgiát, mely visszatekintést jelentene, inkább erősítse fel a tanúságtétel bátorságát, és nyissa meg az isteni Könyvet, hogy erőt merítsünk a hűséghez és a megújuláshoz, melyet vezető szópárként alkalmazott a II. Vatikáni Zsinatra. 15
