Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Papp Miklós: A kompromisszum - Megközelítések a katolikus, a protestáns és a keleti teológia oldaláról
PAPP MIKLÓS A kompromisszum - Megközelítések a katolikus, a protestáns és a keleti teológia oldaláról A KATOLIKUS TEOLÓGUSOK MEGOLDÁSA: SZISZTEMATIKUS SEGÍTSÉG A MÉRLEGELÉSRE KÉPES NAGYKORÚ CSELEKVŐNEK A katolikus teológia alapvetően azzal akar segíteni a kompromisszumos helyzet elé állí- tott személynek, hogy szisztematikus segítséget nyújt a mérlegeléshez. A lelkiismeret és az erkölcsi ész kiművelést tartja célnak, hogy aztán majd ő nagykorúan, egyedül is tudjon dönteni, azaz képzetten, kiművelten kerüljön bele a kompromisszumos helyzetbe - ha már nem tudja kikerülni, s helyt kell állni benne. Klaus Demmer fundamentális morálteológiája hosszú távú hatással van a katolikus és az európai etikai gondolkodásra, mert gondolkodása igényesen kidolgozott és rend- szere nyitott a fejlődésre, alkalmas más szisztémákkal való kapcsolódásra. Demmer kris- tálytisztán mindig az alaphelyzetet tisztázza: — Először is az erkölcsi cselekvés nem légüres térben valósul meg, hanem alávetett mindazon feltételeknek, melyek az ember komplex behatároltságából erednek. Eb- bői első a tér-időbe való behatároltság: az ember nem az absztrakt nulla ponton dönt, hanem döntése eldöntés, választása kiválasztás az alternatívákból. A tér-idő végessége megkövetel egy stratégiát: mindig minden nem lehetséges, azaz a stra- tégia éppen alázat kérdése. A szeretet nem utilitarizmusból, hanem éppen alázat- ból akaijon stratégikus lenni. A másik fő határunk a konkupiszcencia, ami mara- dandóan zavarja az ember szabad és tudatos döntését. Ezek a határok képesek intézményesen is megszilárdulni, létrehozva a struktúrák szövevényeit. Az ember ilyen behatároltsága olyan, mint egy negatív egzisztenciái: alapvetően jellemzi, és nem vonhatja ki magát alóla. A szabadságtörténetnek létezik egy olyan bonyoda- lomtörténete, amelyből nem lehet katapultálni. A teológusok (katolikus és pro- testáns is) hangsúlyozzák: az ember behatároltsága nemcsak a bűnből és a konku- piszcenciából ered, hanem teremtményiségéből is. Nem egyszerűen eleve bűnös minden kompromisszum, hanem teremtményiségünk következménye is. Persze nagyon finom megkülönböztetés kell ahhoz, hogy a kontigenciát és a konkupisz- cenciát külön tartsuk, hiszen ezek mélyen összefonódnak és erősítik egymást. Bármilyen megigazulástant állít is az ember, ezen fájdalmas tapasztalat mellett nem lehet elmenni. Demmer igazat ad a protestánsoknak: valahogy mindig bű- nősök is vagyunk, marad bűnösségünk a legjobb mérlegeléssel kikövetkeztetett döntéseinkben is, a drámaiságot nem szabad a szillogizmussal elvenni. — Az alaphelyzethez tartozik az is, hogy minden morális döntés ״vegyes’ , azaz ben- ne vannak az örök princípiumok és a teremtés-személy-történelem nyersanyaga, valamint minden döntés belefeszül az eszkatológiai ״már igen” és ״még nem iránnyal rendelkező dinamikájába. A morálteológiában pont ezért nincsenek dogmák, hiszen az örök princípiumok dogmatikusan rögzíthetők, de amint ke- verednek a teremtés-történelem-személy nyersanyagával, a morális ítéletek máris magukba foglalják a nyersanyag múlandóságát, változékonyságát is. Demmer ezt a témát egyik művében a ״Döntés szemközt a történelmi Knsztussal c. fejezet- ben tárgyalja, hangsúlyozva a történelmi dimenzió jelentőségét. A kompromisszum teológiai tárgyalása a levegőben lóg a megfelelő ismeretelméleti ala- pok nélkül. A neotomizmus, a transzcendentális módszer és a hermeneutika alapszabálya 15 15 Demmer, K., Die Lebensentscheidung, Schöningh, München 1974, 57-72. 151
