Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Kocsis Imre: A szenvedő Krisztus, Megváltó és példakép (1Pét 2,21-25)
KOCSIS IMRE A szenvedő Krisztus, Megváltó és példakép (1 Pét 2,21-25) A szétszóródott juhok motívuma az Ez 34,5-ben is megtalálható. Sőt az Ez 34 rész- leteiben bontakoztatja ki a pásztor-képet: a földi pásztorok felelőtlenek voltak, ami a nyáj szétszóródásához vezetett (34,1—10); ezért maga Isten lép fel jó pásztorként, aki összegyűjti a szétszóródottakat és gondjukat viseli (34,11-22); az összegyűjtött nyáj pász- tori vezetését végül is a Messiásra bízza (34,23—31).42 Az evangéliumi hagyományban Jé- zus az, aki keresi az elveszett bárányt (Lk 15,3—7; vö. még Mt 10,6; 15,24; Lk 19,10), il- letve jó pásztorként vezeti és gondozza a benne hívőket (Jn 10,1—16). A ״tévelygő juhok” motívum az első Péter-levében nyilván utalás a pogány-keresz- tény címzettek korábbi helyzetére, amelyet más helyeken így jellemez a levélíró: ״az atyái- toktól rátok hagyományozott hiú életmód” (1,18); ״egykor »nem nép« voltatok” (2,9). A megtérés (έπεστράφητε) nem más, mint Krisztusnak és az ő megváltó művének (vö. 1,19) hívő elfogadása, amelynek következtében az egykori pogányok ״Isten népévé” váltak (2,10). A vizsgált versben Knsztus mint ״pásztor” (ποιμήν) és mint ״felügyelő” (έπίσκο- πος) jelenik meg.43 A pásztor-kép hátteréről már szóltunk. A másik megnevezés görög formája - έπίσκοπος episzkoposz — a görög irodalomban gyakran szerepel hivatali meg- nevezésként, ״felügyelő” értelemben. A görög-hellenista világban tevékenykedő ״fel- ügyelők” feladata változó volt: az előírások betartásának ellenőrzése, gazdasági felügyelet, gondnoki munkakör stb. A főnév ugyanakkor jelölheti az isteni pártfogót, aki kegyesen és gondoskodóan tekint övéire. Érdemes megemlíteni, hogy a ποιμαίνω és az έπι- σκοπέω igék együtt szerepelnek az lPét 5,2-ben: ״legeltessétek (ποιμάνατε) Isten kö- zöttetek levő nyáját, felügyelve (έπισκοποΰντες) ne kényszerből...”44 Azt is fontos tu- datosítani, hogy az Ez 34,11-ben az Úr mint jó pásztor ״felügyeli” juhait (έπισκέψομαί αύτά). A ״felügyelet” nyilván a személyes ismeretet (ellenőrzést) és a gondoskodást egy- aránt magában foglalja. A ποιμήν és az έπίσκοπος megnevezések az lPét 2,25-ben hasonló jelentésűek. ״A két cím úgy mutatja be Krisztust, mint aki a legsajátosabb, leg- mélyebb tevékenységével a közösséget és annak minden egyes tagját ismeri, vezeti és ol- talmazza (Jn 10,4). Mindazonáltal az έπίσκοπος az első Péter-levél idején bizonyára már hivatalt jelölő egyházi cím is (ApCsel 20,28; Fii 1,1). Ezáltal Krisztus úgy jelenik meg, mint aki az egyházi hivatalban tevékenykedik.”45 3. AZ lPét 2,21-25 AZ Ó- ÉS AZ ÚJSZÖVETSÉG HAGYOMÁNYÁBAN Függetlenül attól az erősen vitatott kérdéstől, hogy a vizsgált szakasz tényleg korábbi, ki- dolgozott őskeresztény himnuszt tartalmaz-e, biztosan állítható, hogy szövegünk szó- rosan kötődik a bibliai hagyományhoz három ponton is: 1. Az evangéliumi hagyomány. 42 Egyéb ószövetségi helyek, ahol Isten jó pásztorként jelenik meg: Zsolt 23 (22 LXX); Jer 23,1-4; Zak 11,4—17. 43 Eltérő véleményt képvisel Brox, N. (Petrusbrief, 139) és Breytenbach, C. (״Christus litt euretwegen”, 447): ők Istenre vonatkoztatják a ״pásztor” és ״felügyelő” kifejezéseket. Osborne, Th. P. (Guide Lines, 405) is hosszasan mérlegeli ezt a lehetőséget. Ám nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az lPét 5,4-ben egyértelműen Krisztus a pásztor (sőt főpásztor). 44 Arra is érdemes felfigyelni, hogy az ApCsel 20,28-ban az episzkoposz feladata nem más, mint a pásztori tévé- kenység: προσέχετε έαυτοΐς και παντΐ τω ποιμνίω, έν ω ύμδς το πνεύμα τό άγιον έθετο έπισκόπους ποιμαίνειν την έκκλησίαν τοΰ θεοΰ. 45 SCHELKLE, Κ. Η., Petrusbriefe, 86. Alapvetően igazat adhatunk L. Goppeltnek. aki szerint az έπίσκοπος a pász- tor-képet értelmezi. GOPPELT, L., Petrusbrief, 211. 133
