Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Kocsis Imre: A szenvedő Krisztus, Megváltó és példakép (1Pét 2,21-25)
A szenvedő Krisztus, Megváltó és példakép (1 Pét 2,21-25) KOCSIS IMRE rosszal, vagyis lemondott a megtorlásról. Bár a szöveg nagyon tömör, nyilván a Jézus szenvedéséről szóló evangéliumi hagyományt tükrözi, amely éppen Jézus hallgatását domborítja ki a bántalmazások közepette. Jézus hallgatott a főtanács ítélete utám bántál- mazáskor (Mk 14,65), a katonák gúnyolódása során (Mk 15,17—20) és a keresztre feszi- tést követő szidalmazások kapcsán (Mk 15,29—32). Az íz 53 szövegéből nincs idézet, de a háttérben ott állhat az íz 53,7 mondata: ״Megkínozták, és ő alázatos volt, nem nyitotta ki száját; mint a bárány, melyet leölésre visznek, és mint a juh, mely nyírói előtt elnémul, nem nyitotta ki száját.” Érdekes, hogy a háromtagú kijelentés első két tagja párhuzamban áll egymással, il- letve mindhárom tagban impefectumban állnak az igék (λοίδορούμενος - πάσχων: parti- cipium impeifectum; άντελοΐδόρει — ήπείλει — παρεδίδου: preateritum impetfectum). Ez nyíl- ván a szenvedés folyamatosságát és súlyosságát nyomatékosítja. A kijelentés utolsó tagja azt tudatosítja, mi alapján tudott Jézus oly türelmesen szén- vedni, és mindenféle megtorlási szándékról lemondani: ״átadta annak, aki igazságosan ítél”. Figyelemre méltó, hogy a παραδίδωμί igéhez nem kapcsolódik tárgy. így a mon- datot kétféleképpen is lehet érteni: átadta önmagát — átadta ügyét (ítéletét). A magyará- zók inkább a második lehetőséget választják,28 mert az jobban illik a szövegkörnyezet- be.29 A választás alátámasztásaként a 2. és a 3. Ebed-JHWH dalra is utalni lehetne: ״De igazságom az Úrnál van, és munkám jutalma Istennél” (íz 49,4). ״De az Úristen megsegít engem, ezért nem ér gyalázat; ezért tettem arcomat olyanná, mint a kovakő, és tudom, hogy nem szégyenülök meg. Közel van, aki igazságot szolgáltat nekem. Ki szállhat perbe velem? Álljunk ki együtt! Ki az ellenfelem? Lépjen ide hozzám!” (íz 50,7—8) Ám nem ál- lítható bizonyosan, hogy ezek a szövegek közvetlen hatást gyakoroltak az lPét 2,23 meg- fogalmazására. Egyébként az a gondolat, hogy a szenvedő ember Istentől váija az igaz- ságszolgáltatást, a zsidó hagyomány egyéb szövegeiben is megjelenik (vö. 2Hén 50,3k; BenjTest 5,4k). 2. 3. Krisztus kínszenvedésének szoteriológiai jelentősége: 24-25. versek ״Aki a mi bűneinket felvitte saját testében a fára” Jézus példaértékű szenvedésének hangsúlyozása után a figyelem a szenvedés engesztelő és helyettesítő értékére irányul. A 24. vers mondatának imént idézett első kijelentése az íz 53,4.12 alapján lett megfogalmazva, tehát kifejezetten a 4. Ebed-JHWH hatása alatt áll. Persze érdemes az ószövetségi szöveg sajátos újraértelmezésére (relecture) is felfigyelni. Az íz 53-ban arról van szó, hogy a szolga ״a mi bűneinket hordozza” (τάς αμαρτίας ημών φέρει 53,4), illetve ״sokak bűneit magára vette” (άμαρτίας πολλών άνήνεγκεν 53,12).30 Ellenben az 1 Pét 2,24-ben a bűnöknek ״fára” való felviteléről van szó: δς τάς άμαρτίας ημών αύτός άνήνεγκεν έν τώ σώματι αύτοΰ έπΐ το ξύλον. 28 Vö. Goppelt, L., Petrusbrief, 208; Feldmeier, R., Der erste Brief, 117; Elliott, J. H., 1 Peter, 531. Schelkle, K. H. (Petrusbriefe, 79) és Brox, N. (Petrusbrief, 128) visszafogott álláspontot választanak, amikor az ״átadott min- dent” (״überließ alles”) formában fordítják a görög szöveget. Michaels, J. R. ( 1 Peter, 147) szerint az παραδί- δωμί tárgyának az ״ellenségeket” kell érteni (״Jesus’ enemies are the implied object here”). OSBORNE, Th. P. (Guide Lines, 397) szerint nem lehetséges egyértelműen választani a két lehetőség közül. 29 Az első értelmezés (״átadta önmagát”) inkább az evangéliumi szenvedéstörténetek szemléletének felel meg. Vö. Lk 23,46. 30 Voltaképp az íz 53,11 hatásával is számolni lehet: τάς άμαρτίας αύτων αύτός άνοίσει (az ő bűneiket ő fogja hordani). TEOLÓGIA 2014/3-4 130
