Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Gájer László: A házasság fogalmának formálódása az egyház tanításában 1880-tól 1968-ig
GÁJER LÁSZLÓ A házasság fogalmának formálódása az egyház tanításában 1880-tól 1968-íg akadályozza.29 Kiemelte az enciklika azok érdemét, akik akár nagy szegénység árán is vál- lalják gyermekeiket. A magukat megvédeni nem tudó magzatok életének különös vé- delme érdekében is szólt. Eszerint súlyos vétek, ha az állami törvények nem védik őket, hanem kiszolgáltatják az orvosoknak vagy másoknak, hogy azok megölhessék őket. A kör- levél a hűség elleni bűnökről is beszélt. Ennek kapcsán minden gyermek elleni bűnt egyben a hűség elleni véteknek is nevezett. Ilyen bűn még a szabadosság, mellyel a józan emberi értelem is ellenkezik, vagy a női emancipáció, amely fel akarja számolni az egyenjogúság nevében a nő tisztességes és bizalomteljes engedelmességét férje iránt.30 A férfi- és női szerepeknek megfelelően a házasfelek között bizonyos egyenlőtlen- ségnek és egyfajta alá- és fölérendeltségnek kell lennie, hiszen ezt követeli a család java és a családi élet rendje. A család ilyen belső egyensúlyára a nők polgári jogainak alakításakor az államhatalomnak is tekintettel kell lennie. A férfi lényében és így feladataiban soha nem lesz nő, és ez fordítva is igaz. Ugyanakkor a felek közötti igazi jogegyenlőség, ami az emberi személyt és méltóságot illeti, hozzátartozik a házasság lényegéhez, mely a há- zassági szerződésből következik, és amelyet a keresztény tanítás mindig is elismert.31 Végül az enciklika a szentség elleni bűnökkel foglalkozott, azon áramlatok ellen beszélve, amelyek szerint a házasság pusztán világi, polgári ügy, melyhez az Egyháznak nincs köze. A CC ellenezte a vegyes házasságokat, amelyeket — ha azok a gyermekek vagy a katolikus fél lelki romlását okozzák -, az isteni törvény is tilt,32 és egyéb esetben is csak nagy körültekintéssel lehet megadni a felmentéseket. A válásokról szólva megje- gyezte, hogy azokat sokszor az ártatlan fél jogával indokolják, vagy a gyermek érdekével, akit a megromlott házasságban már nem nevelnek rendesen, vagy éppen a társadalom közjavának hangoztatásával, amely megköveteli, hogy megszűnjenek a természetes cél- jukat elérni képtelen házasságok. Ez azonban Isten törvényével ellentétes (vö. Mt 19,16), amelyet semmilyen törvényhozói akarat vagy népi felfogás nem gyengíthet meg. Végső esetben az enciklika megengedte az ágytól, asztaltól való elválasztást,33 vagyis a felek kü- lönélését. Láthatjuk a CC-t olvasva, hogy a házasság bemutatása hogyan kapcsolódott a ha- gyományhoz, ugyanakkor hogyan formálódott folyamatosan, hogyan bővült mindig újabb szempontokkal. A korábbi házasságetikai megnyilatkozásokkal való folytonosságot mutatja a fajfenntartást a házasság elsődleges javának tartó elmélet érvényesülése. Előre mutató azonban az a tény, hogy az enciklikában már megjelentek a fogamzásgátlásra vo- natkozó első tiltások. Ha az ADS megfogalmazásának társadalmi indítéka a válás volt, ak- kor azt mondhatjuk, hogy a CC-t a fogamzásgátlás elterjedésének első jelei motiválták. A női ciklust orvosilag ezekben az években írták le, a terméketlen és a termékeny idő- szakokat ekkoriban kezdték el pontosan mérni és meghatározm. A CC még nem adott semmilyen morális értékelést a házasfelek időszakos önmegtartóztatásáról. Ennek erköl- esi megítélése az elkövetkező évek teológiai vitáinak tárgya lesz majd, nevezetesen hogy ” Szent Ágoston, De conjuginis adulterims, Lib. 2. nr. 12., in PL 40, 479. 30 ״Quin immo in ipsius mulieris perniciem vertitur haec falsa libertás et non naturális cum viro aequalitas; nam sí mulier ab regia illa descendit sede, ad quam per Evangelium intra domesticos parietes evecta est, brevi in vete- rém servitutem (sin minus specie, re tarnen vera) redigetur, fietque, ut apud ethnicos erat, merum viri instru- mentum.” AAS 22 (1930), 567-568. 31 ״Aequalitas autem illa iurium, quae tantopere exaggeretur et praetenditur, in iis quidem agnosci debet, quae propria sunt personae ac dignitatis humanae, quaeque nuptialem pactionem consequuntur et coniugio sunt in- sita.” AAS 22 (1930), 568. 321917-es CIC 1060k. 33 Vö. 1917-es CIC 1128k. 111
