Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az egyetemes és partikuláris zsinati fegyelem befolyása a magyar zsinati jogalkotásra a 11-13. században
SZUROMI SZABOLCS ANZELM Az egyetemes és partikuláris zsinati fegyelem befolyása... Ugyanígy figyelemre méltó a két zsinat összevetése a házasságra vonatkozó egyházi előírások terén. Míg az 1100-as zsinat, a fegyelmi hagyományoktól39 gyökeresen eltérve, lehetővé teszi a válást és az azt követő újraházasodást hűtlen elhagyás és házasságtörés esetében (55. kánon).40 Addig a II. Esztergomi Zsinat nemhogy egyértelműen állást foglal az Egyház tradicionális meggyőződése mellett (vö. „[...] amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza.”), hanem aló. kánonban részletekbe menően szabályozza a házasság megkötésének formáját, amelyet így az Egyház színe előtt, pap jelenlétében, a házasuló felek egyetértésével és az eljegyzés valamilyenjeiével kell megkötni.41 A kánon tartalma már csak azért is meglepő, mivel a szöveg a házasság érvényességéhez tartja kívánatosnak a fenti kritériumok teljesülését,42 holott a házasságkötés formáját ilyen aprólékosan csak a Trienti Zsinat (1545-1563) fogja szabályozni, híres Tametsi kezdetű határozatával.43 Az eddigiekben felsoroltakon túl, mind a két zsinat több, a gregoriánus reformot érvényre juttató rendelkezést tartalmaz. Ilyenek a snnónia (azaz lelki javak vétele és eladása. pl. szentségek) és a világi hatalom befolyása ellen fellépő kánonok akár az I. Esztergomi Zsinat 42—44.,44 és 72. kánonja,45 vagy egyértelmű és tömör összefoglalása a II. Esztergomi Zsinat 11. kánonjában: „Egyetlen laikus sem rendelkezhet egyházi hatalommal. ”46 39 Vö. Dico autem vobis, quia quicumque dimiserit uxorem suam, nis ob fornicationem et aliam duxerit, moechatur: et qui dimissam duxerit, moechatur. (Mt 19,9) és: Ego autem dico vobis: Quia omnis, qui dimiserit uxorem suam, excepta fornicationis causa, facit eam moechari: et qui dimissam duxerit, adulterat. (Mt 5,32). 40 Si qua mulier a viro suo fugerit, reddatur marito suo semel et bis: tercia vice, si nobilis est, adiciatur penitencia sine spe coniungii; si de plebe, venundetur sine spe libertatis. Si quis uxorem suam adulteram probaverit, si voluerit, ducat aliam; illa vero, si nobilis est, sine spe coniugii peniteat; si plebeia, sine spe libertatis venundetur. Quod si probare non poterit, idem iudicium maritus paciatur, et illa, si voluerit, maritetur. Eodem modo, qui cum alterius uxore, vel que cum marito alterius peccat, iudicetur. Si quis puellam rapuerit vel violaverit, si nobilis est, canonice penitencie cum composicione subiaceat. Qui vero hoc persolvere non poterit, tonso capite secundum iudicium regis Ladislay venundetur. Si quis sponsam rapuerit alterius, si illa non consensit, reddatur proprio sponso. Raptor vero, si nobilis est,‘ compositionem.canonicam faciat et sine spe coniugii peniteat; si non poterit compositionem dare, sine spe libertatis venundetur. Si quis uxorem fugiens, se sponte debitorem fecerit, unde se expedire nolit propter odium, quod in uxorem habet, semper in servitute permaneat. Et si unquam liber videatur, iterum venundetur, uxor vero eius, cui velit, nubat. ZÁVODSZKY L., Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények,·203—204. 41 Conc. Sírig. II, Can. 4: Ut si qua mulier a viro suo fugerit, reddatur ei, et quociens fugerit, restitatur ei, quia scriptum est, quod deus coniuxit, homo non separet. ZÁVODSZKY L., Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények, 207; vö. c. 16: Placuit sancte synodo, ut omnis coniungalis desponsacio in conspectu ecclesiae, presente sacerdote, cOram ydoneis testibus, aliquo signo subarracionis ex consensu utriusque fieret, aliter non coniungium, sed opus fornicarum reputetur. ZÁVODSZKY L., Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények, 208. 42 Szuromi, Sz. A., Az első három esztergomi zsinat, (38. j.) 122—123. 43 Ld. Concilium Tridentinum, Sessio XXIV (11 nov. 1563) De reformatione circa matrimonium: COD 755-759; vö. Demars-Sion, V., Les manages ä la gaulmine ou les aléas du consensualisme matrimonial, in L’année canonique 42 (2000), 51—82, különösen 57—58. Erdő, P., Le espressioni canoniche dei matrimonio nella storia, in Folia Canonica 2 (1999), 31—51, különösen 43—45. Vö. Szuromi Sz. A., Az egyházi házasságra vonatkozó kánoni előírások történetének vázlata, in Iustum Aequum Salutare IV/3 (2008), 39—48. 44 Conc. Strig. I, Can. 42: Nullus presbiter convencionem de missa pro oblacione faciat. — Can. 43: Nullus ecclesiam emere vel vendere presumat. Si quis ecclesiam venderit, aut presbiterum suum sine culpa abiecerit, delator illius culpe partem magistri illius eo anno accipiat. — Can. 44: Nullus de baptismo vel sepultura precium exigat. ZÁVODSZKY L., Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények, 202; vö. Jedin, H. (ed.), History of the Church, I. New York 1993. 682. PlöCHL, W. M., Geschichte des Kirchenrechts, I. Wien—München 1962,2 407. 45 Conc. Strig. I, Can. 72. Nullus clericus, nullus comes quemlibet clericum suscipiat ad divinum officium tenendum, nisi per manum sui parrochiani episcopi. ZÁVODSZKY L., Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények, 206. 46 ZÁVODSZKY L., Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények, 208; vö. SZUROMI, Sz. A., Az első három esztergomi zsinat, (38. j.), 126—127. 200
