Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az egyetemes és partikuláris zsinati fegyelem befolyása a magyar zsinati jogalkotásra a 11-13. században
SZUROMI SZABOLCS ANZELM Az egyetemes és partikuláris zsinati fegyelem befolyása... A felsorolt kánonokból az is egyértelmű, hogy nemcsak az ókon, hanem a fentebb említett koraközépkon zsinatok, valamint a kedvelt penitenciálék anyagának magyar egyházfegyelemre gyakorolt befolyása is leginkább kánongyűjteményi hatásnak tulajdonítható. Bizonyos, hogy sok hagyományos érv szól a Decretales Pseudo-Isidorianae mellett, mint olyan kánoni kollekció, amely a korabeli forrásokat és egyházpolitikai gondolkodást befolyásolta, és amely összefüggésről számos kiváló hazai tanulmány látott napvilágot, leginkább Genes Józsefnek köszönhetően.* 26 Ennek ellenére a magyarországi 11—13. századi zsinatok kánonjainak szöveghagyományában nem találunk olyan részletet, amely a több mint felében hamis pszeudo-izidori gyűjtemény közvetlen használatát mutatná. Ez a megállapításunk igaz az 1092-es Szabolcsi Zsinat szövegére is.27 Ellenben az I. Esztergomi Zsinat 55. kánonjának a vizsgálatából, amely kifejezetten utal a 314. évi Ankyra-i Zsinat 11. kánonjára28, egyértelműen látszik a Decretum Burchardi befolyása (vö. Can. 55=BW 9. 38) .29 A Decretales Pseudo-Isidorianae használatát leginkább a hazánkban megalapított püspökségek száma és a hierarchikusan, mint „Mater et caput” élükön álló primáciával felruházott esztergomi szék nyomán szokás hangsúlyozni. A metropolitai hatalom gyengítésére új tartalommal kifejtett, és a pátriárkákkal egyenlő jogokkal rendelkező prímási tisztség valóban a pszeudo-izidori gyűjteménynek köszönhetően terjedt el Nyugat-Európában a 9. századtól, de egyúttal komoly befolyást is gyakorolt a későbbi egyetemes igénnyel összeállított egyházi joggyűjtemények kánonállományára. Ennek alapján sikerült kellő érvekkel alátámasztanunk, hogy többek között, a Decretum Burchardi Wormatiensisben is minden olyan alapvető kánon megtalálható, amely a prímási tisztség újfajta tartalmának kifejtéséhez szükséges (vö. pl. I. Kelemen pápa levele: BW 1. 155).30 így továbbra is érvényesnek quam facere quod Patrum possit regulis obviare. Quae enim a nobis res digna servabitur, si decretalium norma constitutorum pro aliquorum libitu, licentia populis permissa, frangatur? (Celestinus I [21 iul. 429] JK 371) [PL CXL. 652; vö. BW 2. 2: PL CXL. 625]. A kérdéshez SzUROMl, Sz. A., Some observations on BAV Pal. lat. 587 as compared with other textual witnesses oflvo’s works, in SzUROMl, Sz. A. (ed.), Parare viam Domino. Commemorative Studies on the occasion ofRt. Rev. Polikárp F. Zakar OCist. ’s 75th Birthday (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae III/7), Budapest 2005. 179—203, különösen 197—198. 26 Pl. Gerics J., A Hartvik-legenda mintáiról és forrásairól, in Magyar könyvszemle 97 (1987), 175-188. Gerics J., Politikai és jogi gondolkodás Magyarországon VII. Gergely korában, in Gerics J., Egyház, állam és gondolkodás Magyar- országon a középkorban, Budapest 1995, 144—164. Gerics J — Ladányi E., Források Szent István királlyá avatásának történetéhez, in Magyar könyvszemle 118 (2002), 213—224, különösen 221. Gerics J.-Ladányi E., A Hartvik legenda keletkezési körülményei, in Magyar könyvszemle 120 (2004), 317—324. 27 Vö. Szuromi Sz. A., Az első három esztergomi zsinat, 94; vö. SzUROMl Sz. A., A püspökökre vonatkozó egyház- fegyelem sajátosságai a Decretales Pseudo-Isidorianae-ben, in Kánonjog 5 (2003), 51-63, különösen 55. SZUROMI, Sz. A., Rules concerning bishops in the Decretales Pseudo-Isidorianae, especially the regulation on the death of bishops, in Folia Theologica 15 (2004), 145—156, különösen 149—150. 28 PL LXVII. 154. 29 Cone. Strig. I, Can. 55: (...) Si quis sponsam rapuerit alterius, si illa non consensit, reddatur proprio sponsa, Raptor vero, si nobilis est, composicionem canonicam faciat et sine spe coniugii peniteat; si non poterit composicio- nem dare, sine spe libertatis venundetur [ZÁVODSZKY L., Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények, 204]; vö. BW 9. 38: Desponsatas puellas, et post ab aliis raptas, placuit erui, et eis reddi quibus ante fuerant desponsatae, etiamsi eis a raptoribus vis illata constiterit.29 (Cone. Ancyranum [a. 314], c. 11). [PL CXL. 820], Ehhez hasonló a BW 9. 36: De puellis raptis necdum desponsatis in Chalcedonensi concilio scriptum est: Eos qui rapiunt puellas sub nomine simul habitandi, cooperantes et conniventes raptoribus decrevit sancta synodus ut siquidem clerici sunt, decidant de gradu proprio: si vero laici, anathematizentur. Quibus verbis datur intelligi, qualiter huius mali auctoresdamnadi sunt: quando participes consilium conniventes tanto anathemate feriuntur, et iuxta canonicam auctoritatem ad coniugia legitima raptas sibi iure vindicare nullatenus possunt. (Cone. Cabi- lonense II [a. 813] c. 27) [PL CXL. 820]. Szuromi Sz. A., Az Ankyrai Zsinat kánonja az első két esztergomi zsinaton, in Erdő, P., Tanulmányok a magyarországi egyházjog középkori történetéről, 77-86, különösen 84—85. 30 Szuromi Sz. A., A püspökökre vonatkozó egyházfegyelem sajátosságai a Decretales Pseudo-Isidorianae-ben, 51—63. 198
