Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az egyetemes és partikuláris zsinati fegyelem befolyása a magyar zsinati jogalkotásra a 11-13. században
SZUROMI SZABOLCS ANZELM Az egyetemes és partikuláris zsinati fegyelem befolyása... I. MAGYARORSZÁGI ZSINATOK ÉS EGYETEMES KÁNONGYŰJTEMÉNYEK A 11-12. SZÁZADBAN A 12. században a gregoriánus reformok végképp gyökeret vertek Európa-szerte. Ez elsősorban annak a nagyszámú zsinatnak köszönhető, melyeket pápai szándékra, vagy sokszor a pápa személyes küldöttjének, legátusának jelenlétében tartottak.9 Tíz évvel VII. Gergely pápa (1073-1085) halála után, 1095-ben, Kálmán (1095— 1116) került a magyar trónra, akihez már 1096. július 27-én levelet intézett II. Orbán pápa (1088—1099).10 A Szentszéknek Odiló, cluny-i apát jóvoltából kedvező információk álltak a rendelkezésére az újdonsült magyar királyról.1’ Ennek tükrében úgy tűnt, hogy Magyarországon megindulhat a gregoriánus szellemű átalakulás. Az I. Esztergomi Zsinat rendelkezései azonban nem teljesen ezt támasztják alá, hiszen több olyan zsinati kánonnal találkozunk, amelyek a reform irányvonalával ellentétes álláspontot képviselnek (vö. celibátus, házasság). Az I. Esztergomi Zsinat összehívásának pontos dátuma mindmáig kérdéseket vet fel. Mind a Závodszky Levente által alátámasztott 1100-as,12 mind a legutóbb Thorocz- kay Gábor által kifejtett 1104/1105-ös évszám mellett meggyőző érvek szólnak.13 A zsinat kánonjainak nagy része összefüggésben áll a 9—11. századi, főleg német területen tartott zsinatokkal (813-as Mainzi Zsinat, 847-es Mainzi Zsinat, 863-as Wormsi Zsinat, 895-ös Tribün Zsinat, 1031-es Bourges-i Zsinat, 1095-ös Piacenzai Zsinat, stb.), de találunk olyan kánonokat is (ókori zsinatokról), melyeket minden bizonnyal a közkézen forgó egyházi joggyűjteményekből vettek át a zsinati atyák, vagy legalábbis azok ismeretéről tanúskodnak (vö. 55. és 70. kánon).14 15 A korai magyar zsinatokon használt joggyűjtemény (joggyűjtemények) pontos azonosítása azonban komoly nehézséget jelent, hiszen a Decretum Gratiani (1140) előtti magyarországi kánonjogi irodalomról nagyon hiányos ismeretekkel rendelkezünk.13 Mindazonáltal tudjuk, hogy ebben az időszakban térségünkben általánosan használták a VIII. századi Collectio Dionysio-Hadriana-t,16 a több mint felében hamis anyagot tartalmazó és 847—852 között keletkezett Decretales Pseudo9 Vö. Delarc, O., Saint Gregorie VII et la reformé de l’Eglise au XF siede, I—III. Paris 1889-1890. SZUROMI Sz. A., Az első három esztergomi zsinat, 89.9 10jAFFÉ, P., Regesta pontificum romanorum ah condita Ecclesia ad annum post Christum natum MCXCVIII. Ed. secundum curaverunt S. Loewenfeld (JL: a. 882-1198), F. Kaltenbrunner (JK: ?—590), P. Ewald (JE: a. 590-882), Lipsiae 1885 (repr. Graz 1956), JL 5662. " Baumgarten, F., A Saint-Gielle-i apátság összeköttetései Magyarországgal, in Századok 40 (1906), 389-411. 12 ZÁVODSZKY L., Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai, Budapest 1904. 95. JÁNOSI, M., Az első iín. esztergomi zsinati határozatok keletkezési problémái, in Acta Universitatis Szegedien- sis. Sectio Historica 83 (1986), 23-30. 13 THOROCZKAY G., Megjegyzések a Hartvik-féle Szent István-legenda dotálásának kérdéséhez, in Pm, F. (szerk.), „Magyaroknak eleiről" Ünnepi tanulmányok a hatvan esztendős Makk Ferenc tiszteletére, Szeged 2000. 569—591, különösen 575—576; vö. ThoroCZKAY G., Még egyszer a Hartvik-féle Szent István-legenda dotálásáról, in Magyar könyvszemle 121 (2005) 213-218. THOROCZKAY G., Megjegyzések a Nyitrai és Pozsonyi Egyház korai történetéhez. Kálmán király I. törvénykönyve 22. cikkelyének szöveghagyományáról, in THOROCZKAY, G., írások az Árpád-korról. Történeti és historiográfiai tanulmányok (TDI Könyvek 9.), Budapest 2009, 89-107. 14 SZUROMI Sz. A., Az első három esztergomi zsinat, 91. 15 Vö. legújabban: Erdő, P., Codici medievali di diritto canonico in Utigheria, in SZUROMI, Sz. A. (ed.), Medieval Canon Law Collections and European ius commune (Bibliotheca Instituti Postgraduales Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae III/8), Budapest 2006, 11—31. 16 Stickler, A., Historia iuris canonici latint. I Historia fontium, Torino 1950. 107-108. Gaudemet, J., Les sources du droit de l’Eglise en Occident du IF au VIF siecle, Paris 1985. 136. Erdő, P., Die Quellen des Kirchenrechts (Adnota- tiones in Ius Canonicum 23), Frankfurt am Main 2002, 72-73. Kiadása: PL LXVII, 135-230. 196
