Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)

2013 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Megfontolások az államférfiúi hivatásról - katolikus szemmel

KUMINETZ GÉZA Megfontolások az államférfiúi hivatásról - katolikus szemmel A harmadik dolog, és talán a legfontosabb, amivel a kereszténység hozzájárult a hu­mánus ember és társadalom megvalósításához, az maga Krisztus, akiben, akivel és aki ál­tal megjelent a Földön a minden szempontból tökéletes ember, az Istenember.36 Krisztus egyénisége ugyanis mind tartalmában, mind formájában, mind pedig hatékonysága szempontjából tökéletes volt. Minden szempontból szent volt, s benne az erények har­móniában voltak, abszolút felülmúlhatatlan és fogyhatatlan módon. Amilyen egyéni, olyan egyetemes volt a lénye. Ezért minden kor, minden nép, minden kultúra számára ő az egyedüli megvalósítandó embereszmény.56 57 A negyedik dolog pedig, amit a kereszténységnek köszönhet az emberiség a hatalom és tekintély vonatkozásában, az a hivatástudat egyik lényegi elemének, vagyis a kiválasz­tottságnak a helyes értelmezése. A tekintély és hatalom hordozójának nem elég kiváló­nak, hanem kiválasztottnak is kell lennie.58 59 A vezér, a kiválasztott, nemcsak egyszerűen a tömegből kiválasztott személy. Nem egyszerűen „kiváló, e-gregius, aki kiemelkedik a nyájból, mint az óriás a testével, az arisztokrata a születésével, a gazdag a vagyonával, a zseni a tehetségével; hanem se-gregatus, akit más választ el a tömegtől. Az eltömegesedés ellenszere nem a kiváló, hanem a kiválasztott. Amíg valaki csak kiváló, addig kiemelke­dik ugyan a tömegből, mint a királlyá lett ifjú Saul szálas termetével a népből; de lényé­nek javával benne áll és belőle él; amennyiben nem, az egyedül-járók külön-ösvényein kallódik el. A csak kiváló állandóan az eltömegesedés veszedelmében van, amint ezt meg lehet figyelni a születési arisztokrácián és az áruló írástudókon. A kiválasztott azonban nem a tömegből nő ki, hanem felső erő emeli ki onnan és tartja magasan fölötte. [...] Ezek és csakis ezek állíthatják meg az eltömegesedés folyamatát, mert csakis ők egészen mentesek a tömeglelkülettől és állnak teljes határozottsággal az ellenpóluson. Ok és csakis ők nincsenek kísértésben tömeggé válni; nem belőle jöttek, nem belőle élnek, s így a tömegnek nincs is ereje lerántani őket magához.”39 Az államférfiúnak valóban az odafönt valókból kell táplálkoznia, s az odafönt valókból kell övéit is táplálnia. Megérti tehát, hogy az emberek lelkét nem szabad elzárni tápláló forrásuktól, az egy és igaz Is­tentől. A kiválasztottság keresztény értelmezése megóvja az államférfit attól, hogy túl­vagy aláértékelje nemzete vagy az emberiség történelmét befolyásoló szerepét. Ugyan­csak a kiválasztottság tudata teszi lehetővé azt a keserves küzdelmet az államférfi számára, anut egész életén át vív eszméi érvényesítéséért. A nagy személyiség „kezdeményező ereje sokszor nem a tömegnek segítségével [...], hanem a tömeg ellenére jut diadalra. A kollektív lélek megpuhítása és átformálása, az új eszme iránt való fogékonyságának fel- ébresztése és fokozása, s így a történelem menetének új irányba terelése a nagy államfér­56 Pontosabban Krisztus jött el, és az idők végezetéig lényegileg azonos identitástudattal rendelkező vallási közös­séget hozott létre, mely folytatja az alapító tevékenységét. 57 Vö. Schütz, A., Krisztus, Budapest 1944, 128—145. 58 Schütz Antal szerint a kiválasztottaknak három kategóriája van, a hierarchák, vagyis a társadalmi rendnek és a törvényeknek őrei, akik a szent hagyományok letéteményesei, a fegyelmezők és szükség esetén büntetők. Aztán a próféták és végül az apostolok, vagyis a nevelők Isten országában. Nem sorolja ide a tehetségeket. Azt mond­ja, hogy „a tehetség és zseni nagy szolgálatot tehet a választottság birtokában. [...] de a tehetség nem pótolhatja a hivatást — a zseni sem; mert hiányzik benne valami, ami nélkül lehetetlen a tömeglelkületnek fölébe kereked­ni, hiányzik a tekintély: az a sajátságos hatalom, mely erőszak nélkül és mégis erővel felülről ráereszkedik a lelki­ismeretre, térdre késztet és felsőbb élet áramkörébe kapcsol. A csak-tehetség vitáz és vitára biztat, szellemeskedik és nem vált meg. Szellemóriások szellemességei közepett halt meg Periklész Athénje, és politikai tehetségek tor­zsalkodásai temették el a köztársasági Rómát.” Vö. SCHÜTZ, A., Tömeg és elit, in SCHÜTZ, A., Őrség, Budapest 1936, 239. 59 Vö. Schütz, A., Tömeg és elit, in Schütz, A., Őrség, Budapest 1936, 237-238. 88

Next

/
Oldalképek
Tartalom